A vezérek kora
Soha még annyi vezér nem volt, mint manapság! Friedrich is vezér, Pók is vezér, Nagyatádi is vezér, Hornyánszky is vezér, Dinics is vezér, a másik Dinics is vezér, Wolff is vezér, Haller is vezér, Gömbös is vezér, Rassay is vezér, Vázsonyi is vezér, Rakovszky is vezér s ha nagy baj van, akkor még Csilléry is beáll vezérnek, sőt végszükség esetén számitani lehet Ereki Károlyra vagy éppen Fábián Bélára is, abban az esetben, ha Huszár Károly, Dréhr Imre, vagy Balkányi Kálmán vezérekkel nem futná ki a szám a tízezerig.
Ma mindenki vezér, aki csak él, csak vezérek vannak s nincsenek többé közkatonák. Napoleon hadseregében minden közkatona a tarsolyában hordozta a marsall-botot. Nálunk sokkal egyszerűbb a helyzet. Itt senkinek se kell várni döntő sikerre , nagy eredményekre, csatanyerésre. Itt vezéreknek születnek az emberek. Már a gyerekek se választanak a longamétához ütő-t. Ők is vezért választanak. Az önképzőköröknek sincsenek már elnökeik. A diákoknak is csak vezéreik vannak. Talán még Bársony János sem rektor az egyetemen, hanem ifjusági vezér. Az is lehet, hogy Sipőcz se polgármester, csak vezér. Nem, ez mégsem áll; Sipőcz nem vezér, ő az egyetlen közkatona – Wolff vezér táborában.
A fától nem látni az erdőt, a vezérektől nem lehet már látni a föladatokat. Rákosi Jenő azt mondotta most, nyolcvanegyedik esztendejének hajnalán, hogy ő mindenféle pártot lát maga körül, amely sok mindenfélét akar, csak egyetlen olyat sem lát, amely valóban az ország igazi jövendőjére gondolna. Kis célokat tüz mindenki maga elé, kis, jelentéktelen célokat, kis, mellékes szempontokat, a legnagyobb a legigazibb cél helyett amely nem lehet más, csak ez: Nagy-Magyarország.
Volt egyszer egy kor, amelyet a magyar történettudomány ugy nevezett el: a vezérek kora. Ez a korszak volt az, amely megszerezte és meghóditotta Magyarországot és megállapitotta azokat a határozat, amelyek között ezer évig élt. Az ezer év sokszor volt balsorsok esztendeje, szomoruságok százada is, de az a Magyarország, amelyet a vezérek megalapitottak, csonkitatlanul és egészében maradt reánk örökségül. Nem a nemzet és nem ez a nemzedék az oka, hogy ennek az örökségnek legfőbb kincsei és ékességei idegen kézre jutottak. Ugy de ennek a nemzetnek és ennek a nemzedéknek éppen az a föladata, hogy a régi vezérek országa ismét a régi legyen. Ebben kell kiélnie életét ennek a nemzetnek és ennek a nemzedéknek. Nem lehet más álma, más gondolata, más hite és más vallása sem.
Nagy célokhoz és nagy föladatokhoz nem kell sok vezér, ahhoz csak közkatonák kellenek. A pártoskodók sohasem lehetnek vezérek, a pártoskodók csak komitácsiknak valók. A nemzet célja egységes, nincs senki, aki az ellenkezőjét vallaná. Egy célért csak egységesen, egy vezérrel lehet küzdeni. Az államiság az alkotmányban fejeződik ki és érvényesül: az alkotmánynak örei és funkcionáriusai vannak, övéké a vezérlés joga, akiké az egységes nemzet bizalma. A vezérek korából elég volt, a vezérek már kezdenek olyanok lenni, mint a régi francia operettek generálisai, maguk a parancsnokok a közkatonák, de még a pucerok is s a mi a legszomorubb, ők szeretnének lenni a csatákban – a markotányosok is.
Sok a vezér. Az országnak pedig jó katonákra, engedelmes, hüséges és fegyelmezett katonákra van szüksége. A jobb hadoszlopban is, bal hadoszlopban is. Martalócok, akik a seregen kívül akarnak akár egészen jobbra, akár egészen balra zsákmányolni, csak magának az országnak életét és jövendőjét dulhatják. Kantinosjelöltek és markotányosüzletekre vágyók, akik csak azért akarnak belső háborut, hogy a maguk kis és nagy üzleteiken kereshetnek, hiába járnak vezéri ruhákban: róluk ugyis tudja az ország, hogy megelégszenek – a manipulánsággal is.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!