A képünkön látható villamos függővasut voltaképpen tökéletesített alakja a régibb drótkötélpályának, s ez is, az is szállító-, sőt közlekedési eszköz, amely főleg bányavidékeken a kitermelt kőszén, vagy a brikett-gyártáshoz szükséges porszén szállításra szolgál.

Hossza mintegy kétszázhusz méter, a támasztó oszlopok magassága 16 m; szakadatlan müködés mellett teljesítő képessége óránként 30.000 kilogramm. Befogadó képessége a merítő edénynek, amely a drótkötél-pályánál a szállítókocsiknak vagy a csilléknek felel meg, másfél köbméter, vagyis körülbelül 1350 kilogramm szén.

Müködése körbefutó sinpályán történik villamos erő által. A merítőkészülék menet közben, megállás nélkül, a kivánt helyen automatikusan bocsátja el terhét, amely az alája helyezett vasuti kocsiba vagy lerakodóhelyen hullik alá.

A drótkötélpálya szállító kocsijai vagy csilléi 25-40 méter távolságban lévő tartó oszlopokra feszített drótkötélen közlekednek, amelyre kerekekkel vannak fölfüggesztve. Külön készülék szolgál arra, hogy a drótkötél állandóan jól ki legyen feszitve. A drótkötélpálya kiváltképpen olyan bányavidéken ajánlatos, ahol a terep nehézségeit – hepehupás, dombos-völgyes területen – vasút alkalmazásával nehezen lehetne leküzdeni.

Nagy előnye, hogy területi kisajátítást alig igényel, a többi közlekedési eszköz müködését nem zavarja, az idő viszontagságainál jól ellenáll. Ilyen drótkötélpálya müködik a likéri (Gömör és Kishont vármegye) vaskohó-telepen, nemkülönben Vajdahunyad környékén.

E szállítási eszköz eszméjére a vontató ellenállás csökkentésére, irányuló törekvések közben jutottak a szakemberek. Ilyen szállítási eszköz az egysinü vasut is, amelynek függővasut, amelyet 1900-ban építettek a barmen-elberfeldi-vohwinkeli vonalon magas vasállványokon részben az utak, részben pedig a Wupper-folyó fölött. E rendszernél a kerekek a kocsiszekrény fölött vannak alkalmazva ugy, hogy a kocsi függ s így egyensulya biztosítva van. Elektromos erő hajtja s óránként legföljebb 35 kilométer sebességgel haladhat.

Legujabb a Scherl-féle rendszer, amelynél a kocsik a sinek fölött futnak és azokat elektromotorokkal gyors forgásba hozott pörgetyük (gyorscopok) tartják egyensulyban. Scherl a kocsik sebességét óránként 250-300 kilométerre tervezte, de kipróbálva nincsen, mert megoldásra vár még a kocsik egyensulyozásának problémája arra az esetre, hogyha a pörgetyük valami okból, például áramhiány folytán, megállanak. Ehhez a rendszerhez a nagy távolságok forgalmában sokan vérmes reményeket füznek, de az eddig kisérletek eredményéből végleges véleményt mondani nem lehet.