Összesen hét színnel rendelkezett az egyiptomi paletta, és pedig mindennek megvolt a maga szine. A színek a következők voltak: fekete (haj és szakál), fehér (víz, hegyek, vas stb.) kék (víz, hegyek, vas), sárga (mész és homokkő, nyers fa, az oroszlán stb.), zöld (krokodil stb.), zinnobervörös (napkorong stb.), vörösesbarna (nyúl, ló, antilop s egyéb állatok; fatörzsek, granit; szembogár és könyzacskók az emberi szem ábrázolásánál stb.).

Az egyes festékek chemiai összetételét még sem sikerült kétségtelenül megállapítani. Fekete festékül kormot és kátrányos anyagokat, szurkot használtak. A fehér színt gipszszel idézték elő. Kék festékük réztartalmú üveg volt, melynek rendkívül finom szemcsenagyságot tudtak adni. Ezt valószínűleg úgy érték el, hogy az izzó üveget hideg vízbe öntötték, a szertetöredező részecskéket porították és iszapolták.

Sárga festékük több volt; iszapolt vasoxidot az illető árnyalatnak megfelelően fehér agyaggal, mészszel keverték, de használtak aranybronzot és tiszta aranyat is e czélra. Zöld festékük szintén réztartalmú üvegporból állott, ezt a színt a kékből keverés útján állították elő.

Zinnobervörös festékük összetételét nem ismerjük. Lehet, hogy valami organikus anyaggal, talán krapp-festékkel készült keverék volt, ezt ugyanis ismerték. Vörösbarna festékül főleg vasoxidból állott, melyet Egyiptom vasércztelepein gyüjtöttek. Ennek, valamint a többi festéknek is oly finom, apró szemecskéi vannak, hogy a mai festékgyárosoknak is becsületére válna. Határozottan nem tudjuk, hogyan érték ezt el, csak gyanítjuk, mint a kék festék esetében, hogy valószínűleg víz alatt porították s azután iszapolták.

Arra a kérdésre, mely a természettudományokban járatlan emberek kiváncsiságát leginkább fölkelti, t. i. miként lehetséges az, hogy ezek a festmények az idő viszontagságai közepette annyi éven át épségben maradtak? nagyon egyszerű a válasz: ez egyrészt az egyiptomi különleges éghajlatban nem voltak időjárásbeli viszontagságok, másrészt abban leli magyarázatát, hogy e művek nem nagyvárosok kőszénfüstös, tehát kénessavtartalmú levegőjében érték meg ezt a nagy kort, hanem sokszor, pl. a királysírokban, még ezenfelül hermetice el voltak zárva a külvilágtól.

Az egyiptomiak különben hittek színeik állandóságában. Neh-Fermad piramisépítő egyik művében, mely Kr. e. 4000 évvel épült, találtak ugyanis egy feliratot, mely az általa használt festékek készítési módját írja le, s ebben a következő mondat is előfordul: „A templomok díszítésénél használt festékeknek olyan örököseknek kell lenniök, mint maguk az istenek.”

Ha Egyiptom éghajlata nem lett volna oly kedvező e festési módnak, mely szakszempontból a mai szobafestők technikájával egyezik meg, akkor bizonyára ott született volna meg az olajfestés is. A halottak kultuszának szolgálatában álló konzerválási törekvésük, mely a gránitot, a porfirt is építő és szobrászati anyaggá avatta, melynek hatása alatt a bebalzsamozást oly nagy tökéletességre vittek, erre is megtanította volna őket.

Incze György.