Erős Ady-hatás, de még mindig csak hatás volna, ha csak elszórtan fordulnának elő verskönyvében a bánat-óra, kincs-madár, álom-virág, csók-virág, csók-halál, remény-gálya, rózsa-harc hőse, Tegnap-legények, Mélyén a titkoknak, Magunk vallomása, A mi nászunk, magyar ugar stb. kifejezések. De Faludi Imre nem csak részleteket lop, neki az egész kincs kell, az Ady-szavakkal együtt megjön az Ady-póz is, Faludi is perc-emberekkel, törpe fajankókkal küzd, mint a Muszáj-Herkules a Tökmagjankókkal, sirályként süvölti dalait, nyugat felé száll, ő a kóbor álmok hegedőse és az új vizek büszke hőse, akit új horizontok csalogatnak és aki, mikor ifjú álcák ifjú csókra vágynak, eltakarja vén szatírarcát.

Úgy látszik, Faludi csak Ady romantikus köteteit szereti, azok között is a Vér és arany-at, mert csaknem minden plagizációja e kötetből való. Alábbi összevetéseim listája nem teljes, hiszen csak fejből jegyeztem ki az olvasás közben eszembe jutott Ady-sorokat és verseket, de ennyi is untig elég.

A Vilja aranyszobra, mint már említettem, teljesen a Léda arany szobrá-nak a kópiája. - A Bocsáss meg érte férfi-áttétele a Zozó levelé-nek. - Az Enyém volt minden a Sötét vizek partján-t írja meg újból. - Az Öreg diák szerelmé-ben több Ady-vers darabjait látom. Néhány párhuzamos sor: S legyen a tavasznak csodanapja, Adynál: Ez a tavasznak ő csoda-napja; Csókokat neked Thaiszok se adnak, Adynál; Csókját pénzért Thais sem adja; Nem kellenek itt aranyló álmok, Adynál: Nem kellenek itt a megálmodott álmok. - A Büszke hajós az Új vizeken járok megfordítottja. -

 

A Tiszai magyarok szelídített változata a Gémek az Olimpusz alatt-nak. - Grál sereg-szemle a Halál rokonával rokon, a különbség csak annyi, hogy minden versszak nem szeretem-mel, hanem azt szeretem-mel kezdődik és felsorolás pont az ellenkezőjét mondja annak, amit Ady a maga versében egy dekadens pillanat hatása alatt mondott. - A Régi átkok siratójá-ban szintén több vers kereszteződését érzem, de csak a költemény négy utolsó sorára térek ki:

Rossz élet volt itt büszke álmodóra
S most ballagóban, őszi alkonyatkor
Száraz babérfák fárasztó bús terhe
Hull csöndesen rám: néma távozóra.

Mindnyájan emlékszünk Ady gyönyörű költeményének befejező soraira

...Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.

*

Stb. stb. stb. Ismétlem: csak emlékezetből jegyeztem a Faludi kötetének margójára a megfelelő Ady-verseket és Ady-sorokat. Nagyon sok minden van még azon a margón, amit elhagytam. Minek leleplezni a többit is? Nem érdemes. Nem valami híres ember plagizált, nem nagy eset az egész, hiszen kívülem valószínűleg alig fogja valaki elolvasni e kötetet.

Én azonban igazán nem tudok mit kezdeni e verskönyvvel. Itt túlságosan egyszerű volna a tűzbe vele!-megoldás, mert ez csak a versekkel végezne: e versek mögött azonban ember van és én szeretném megérteni ennek az embernek a lelkiállapotát, aki megírta és ki merte adni ezeket a verseket. Az egész kötet csupa Ady-póz, Ady-gesztus, Ady-hang, Ady-nyelvtan, Ady-cél, Ady-szerelem, Ady-istenheztérés, Ady-magyarszidás, Ady-mártírság; mindezt tudom, látom és azt is látom, hogy itt egy törpe hadonász képzelt mérföld-karjaival, egy törpe verdesi fenséges homlokával a csillagos égboltozatot - : mégis, ha az egyik percben sajnálatra indít, a másik percben bosszant és a harmadikban már határozottan imponál Faludi Imre naiv vakmerősége, imponál ez a sancta simplicitas, ez a nyugodt lelkiismeretlenség!

 

Szabó Lőrinc