A forgalmi adó és a vasúti tarifa emelése a háziipari cikkek értékesítését lehetetlenné teszi. A három százalékra felemelt forgalmi adót elsősorban az anyagnál számítják fel, azután a háziiparosnál, végül az eladásnál; viszonteladónál pedig újból három százalék a forgalmi adó. Eszerint egy kosár után az árdifferencia kilenc-tizenkét százalék.

A vasúti tarifa emeléséről pedig megjegyezzük, hogy már a régi vasúti tarifa is sok esetben lehetetlenné tette egyes cikkeknek a piacra hozását. Hogy többet ne említsünk, a zöld fűzvessző beszerzési ára kilogrammonként egy-két korona volt, a vasúti tarifa pedig egyes viszonylatokban ez összegnél jóval nagyobb.

Belátjuk, hogy az államnak pénzre van szüksége, hogy financiáink egyensúlyát úgy ahogy fenntarthassa. Azonban egyes árúknál és főleg a háziiparnál is figyelembe kellene venni bizonyos magasabb szociális szempontot. Minél több ember végez a munkanélküli téli hónapokban házipari munkát, a konszolidáció, az egészséges alapon nyugvó és megszakításnélküli munkálkodásból fakadó gazdasági fellendülés annál hamarabb következik el.

Meg kell állapítanunk, hogy a háziipar érdekeit nem vették figyelembe a forgalmi adó és a vasúti tarifa megállapításánál.