A mai pénzpolitikának egyik legszámottevőbb irányítója, Teleszky János, volt pénzügyminiszter, akiről, mint Kállay pénzügyminiszter mesteréről, bátran elmondhatjuk, hogy viseli közvetve az egész felelősséget a pénzszűkét erőszakoló pénzpolitikáért. Jól tudjuk, hogy az infláció és defláció nagy kérdésének hullámain hánykódnak ma még a győztes államok is.

Ismerjük az infláció minden átkát, de a Hegedűs inaugurálta pénzszűkepolitikának ezt a túlzott mértékét nem helyeselhetjük, mert a kereskedelem így megszűnik, elhal az ipar – hisz ezt jól tudjuk mi kisiparosok – és a gazdasági élet minden nyilvánulása lehetetlenné válik. Ennek a pénzpolitikának egyik értelmi szerzője, Teleszky, most nyilatkozott s kevés jóval kecsegtet. Leközöljük ezt a nyilatkozatot, hogy az iparosság tudja, mit várhat a legközelebbi időtől. 

„A drágulás most tapasztalt hulláma – úgymond – egészen természetes folyamat. Amikor a nyár és az ősz folyamán koronánk árfolyama 2.85-ről 0.45-re zuhant le, a korona belföldi vásárlóereje nem hanyatlott ebben a mértékben. Ennek az esésnek a hatása csak fokozatosan érvényesült a piacon. Amint a kedvezőbb koronaárfolyam mellett bevásárolt készletek fogyóban vannak, pénzünk hanyatlása akkor és olyan mértékben kezdi éreztetni hatását. 

Általában a drágulás megállítását ma még nem látom lehetségesnek.
Mondják, hogy a Máv. tarifaemelése újabb drágasági hullámnak válik okozójává. De hát emelni kell, ha a drága anyagárak mellett ismét európai szintre akarják emelni üzemüket. Sőt az is lehetséges, hogy a génuai vagy egyéb konferencián felvetik a szállítási díjtételek általános aranyparitásra való emelését. 

Koronánk külföldi értékcsökkenésén kívül hozzájárult a dráguláshoz a gabona szabadforgalmának megkezdése is. A búza hatszáz koronáról lassankint eljutott kétezerötszázra, a kenyérár emelkedése megdrágította a munkabéreket és vele minden árúcikket. Ezzel szemben az állam kénytelen volt emelni a tisztviselők fizetését, hogy legalább a minimális életfeltételeket megteremtse számukra. Ez a teher megköveteli az államjegy-kontingens emelését, ami viszont a korona értékét csökkentheti. 

A drágaság kérdése olyan probléma, aminek megoldását nem varázslat útján, csak lassú, kitartó, becsületes munkával érhetjük el. Bele kell törődnünk abba, hogy amíg az állam kiadásai és bevételei között nem lesz meg az egyensúly, addig lényeges javulásra alig lehet reményünk. 

Ehhez az első lépés az volna, ha végre Nyugaton urrá válnék a lelkeken a meggyőződés, hogy a nyomorgó Közép-Európát nem lehet jóvátétellel sujtani."