Csak nemrég készült el teljesen Londonban az ugynevezett Waterloo-pályaudvar, amely a legnagyobb pályaudvara Angliának. Husz évig dolgoztak rajta és csak mult hónapban fejeztek be a munkálatokat. A munkálatokat csak lassan haladhattak, mert az ingoványos és mocsaras talajban, ahol minduntalan talajvízre bukkantak, nagyon mélyre kellett leásni, hogy biztos alapra találjanak.

Érdekes, hogy az építkezés alatt is bonyolítottak le rajta forgalmat, még pedig nagyon élénk forgalmat. Naponként körülbelül 140.000 utast szállított 1200 vonat, amelynek száma azonban mozgalmasabb napokon, például szombaton vagy sportesemények napjain, az 1370-et is elérte.

Huszonegy perronja van az érkező és az induló utasok számára; a váltó- és a különféle jelzőkészülékek szabályozása – a legnagyobb e nemben az egész világon – külön épületből történik; 266 emelőrud közül 72 egyszerre 3-3 jelzőkészüléket szabályoz, roppant szellemes berendezése a szerkezete révén. Ebben a központi jelzőkészülékben naponként 24.000 váltóállítás és különféle jelzés történik.

A háboru alatt, kizáróan a southamptoni vonalon, 66.210 vonat érkezett vagy indult, amelyek összesen 625.324 tisztet, 24.602.471 főből álló legénységet, 1.567.318 lovat, 12.610 ágyut, 143.955 tárkocsit, 3148 tank-ot, 38.852 kerékpárt szállítottak, Ezenfelül még 498.227 kocsi podgyászt és élelmiszereket.

A napi legnagyobb rekordot 1914 szeptember egyik napján érte el, amikor ezen az egyetlen napon száz vonat 565 tisztet, 30.627 főből álló legénységet, 5626 lovat, 72 ágyut, 701 tárkocsit, 377 kerékpárt és 502 tonna podgyászt szállított.