Bajnok: Pósta Sándor dr. (MAFC)
2. Schenker Zoltán (Move-BSE)
3. Rády József (MAC)

Az idei vívóidény legnagyobb ünnepe lezajlott. Magyarország ez évi vívó bajnokságait levívták s így az 1900 óta vezetett bajnoki listára új nevek kerültek.

Az összes klasszikus versenyek levívása után örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar vívás emelkedőben van. Versenyzőik közül egyedül Uhlyariknak sikerült két versenyt nyernie, ami azt mutatja, hogy számos olyan vívónk van, akik joggal számítanak győzelemre.

Így tehát a magyar vívóversenyekben kivívott győzelmek nem jelentenek abszolút fölényt a helyezettekkel és a kiesettekkel szemben, csupán azt illusztrálják, hogy a verseny levívásának napján ki a primus inter pares.

Vasárnap délután félötkor már telve volt a terem. Nagy az izgalom, mégis félelmetes csend uralkodik. A vívók kint vannak az öltözőben, mert a képeslapok fényképészei felvételeket készítenek róluk. Közben a közönség száma egyre növekedik, úgy, hogy a nagy terem már zsúfolva van, amikor Nagy Béla dr., a Vívó Szövetség elnöke jelenti, hogy a versenyt folytatni fogjuk és felolvassa a döntőbe jutott 10 vívó nevét.

Rády, Posta, és Schenker, valamint az előmérkőzések folyamán imponáló formát mutatott Dunay és Garay neve forog a legsűrűbben az ajkakon, a többire azonban csak kevesen gondolnak.

Az utolsó rész vívásánál ismét Nagy Béla elnököl s mellette Berty és Nagy Valér bíráskodnak. Most már a helyzet kezd kialakulni s minden asszó a helyzetet érleli. Rády a pompásan vívó Dunaytól a második vereséget szenvedi s így az a látszat, hogy hármas holtverseny lesz közte és Schenker, valamint Pósta között.

A hátralevő öt asszó azután egyenkint bezárja a vívók küzdelmeit, nagyobb érdekességet csak a Garai – Rády asszó jelent, amelyen Garai győzvén, Rády 3 vereséggel és 6 győzelemmel a harmadik helyre került.

Mint mindég, ha egyenlő erők küzdenek, itt is holtversenyekkel záródott a mérkőzés, amelyeket azután a helyezésekkel fordított sorrendbe vívtak le, úgy, hogy utolsónak került a Pósta- Schenker asszó.

Póstán az idegességnek nyoma sem látszik, pedig valószínű, hogy nem nyugodtabb ellenfelénél s Schenkert a kettős bajnoki dicsőség hevíti s talán az az érzése, hogy egy évben két magyar bajnoki cím több, mint amit egy vívó Magyarországon remélhet. Az asszó levívása nem olyan izgalmas, a tussok gyorsan mennek és tiszták, úgy hogy a zsűrinek a helyzete ez egyszer nem volt nehéz.

Az első tusst Pósta kapta, azután egymásután háromszor Schenkernél a volt, míg egy tusst megint Pósta kap, a menetet azután Pósta több cseles támadása zárja be amelyből Schenker külső arcán kap tusst. Pósta Sándor a bajnok.