A Budapesti Ügyvédi Kamara vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését dr. Pap József magyar kir. udvari tanácsos, kamarai elnök vezetése mellett.

Az elnök megnyitóbeszédében az ügyvédség sötét és szomorú helyzetével foglalkozott, 1918-ban Nagy Magyarországon huszmillió lakos mellett volt 7864 ügyvéd, ebből Budapestre esett 2500. Csonka-Magyarországnak van ma 7 és ½ millió lakossága mellett 3471 ügyvédje, ebből 3127 esik a fővárosra. Az ügyvédi pályára való inváziót a kormány és a törvényhozás nem csak hogy nem akadályozza meg, de tételes intézkedésekkel előmozdítja. Az ügyvédség nagyrésze csak tengeti életét.

Dr. Graber Károly, dr. Szilágyi Arthur Károly, dr. Venczel Árpád és Zakariás János felszólalása után a közgyűlés áttért dr. Nagy György és harminckét társai indítványának tárgyalására és határozatilag kimondotta, hogy

1. tiltakozását fejezi ki személyes szabadság sérelmére életbeléptetett internálás fenntartása ellen. Haladéktalan megszüntetését és a táborok feloszlatását kívánja és e célból felterjesztést intéz az igazságügyminiszterhez;

2. a kamara közgyűlése az 1920. évi XXV. t.-c.-ben foglalt korlátozó szabályokat a nemzeti kultúra emelésére alkalmatlanoknak találja és kimondja, hogy szükségesnek tartja mielőbbi hatályon kívül helyezését és a tanszabadságnak, a jogegyenlőség elvének megfelelő visszaállítását;

3. a közgyűlés ez alkalommal is tiltakozik, hogy a kormányok a háboru esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényben kibocsájtott rendeleteket a közszabadságok lényeges sérelmével tartja fenn most is és kimondja, hogy a legközelebb egybehívandó törvényhozó testülethez kérvényt nyújt be, hogy a kivételes hatalom alapján a közszabadságok sérelmével kibocsájtott összes rendeleteket hatályon kívül helyezzék.