Az utóbbi időben egyre szaporodó grafikai albumok száma megint növekedett eggyel. És mert szerzője itthon, a magyar közönség előtt alig ismert piktor, kétszeres figyelemmel kell lennünk produktumával szemben. Mert ha olyan művész ad ki grafikát, akinek festészete jól ismert, akkor elegendő speciális grafikai képességeiről és eredményeiről beszélni. Bernáthnál azonban ez a néhány grafikai lap egy új művész bemutatkozásául szolgál. Belőle kell egész művészetének irányára és értékére következtetnünk.

Az elsőrangúan kiállított mappa, amely "Graphik Aurél Bernáth. Herausgegeben in Wien. 1922." jelzéssel jelent meg, hat lap kézi festéssel kombinált litográfiát, illetve sablon nyomatot tartalmaz. Az album lapjainak mindegyike új meglepetés: egy rendkívül őszinte és mély tehetségű művész szuggesztív alkotásai. A formáknak és térbeli viszonyoknak a valóság lényegére egyszerűsített átfogása és ezeknek a primitív valóságérzeteknek monumentális víziókká összegezése jellemzi Bernáth Aurél erőteljes művészetét.

Nem esik abba a hibába, ami az ilyen absztrakt stílusnál oly közelfekvő veszély: az egyhangúságba és a modorosságba. Minden téma, amelyet a képalkotás kiinduló pontjául választ, valóban új mondanivaló számára és új formai lehetőség bensőséges és megragadó expressziók kivetítésére. Grafikai lapjain sem az eszközök használatában, sem az elemek fölépítésében nem találunk ismétlődéseket, mert mindegyik egészen más probléma megoldását akarja és adja.

Bernáth Aurél is, mint a vele rokon primitív expresszionista festők legtöbbje, külső témában is keresi az egyszerűt és az olyan elemet, ami egyszerű és fundamentális életérzést, a valóság mélyebb öntudatát asszociálja: falurészletek, falusi házak háttérben templommal, útszéli feszület, parasztudvar adják képeinek a tárgyi tartalmat. A primitív ábrázolás, a gyerekrajzszerű alakok és házak azonban csak érzésben és formalátásban adnak egyszerűséget, mert képpé konstruálásuk szokatlanul rafinált és virtuóz kubisztikus térérzékről tanúskodik.