A pénzpiac és a szakipari szövetkezetek
Irta: Patatics Rezső, az I.O. K. Sz. aligazgatója
Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete második üzletéve eredményének lezárásánál nem lesz érdektelen visszapillantást vetnünk a pénzpiac és a pénzügyi lehetőségek szempontjából ez eseményekben és kilengésekben annyira gazdag esztendőre.
Kétségtelen, hogy a magyar pénzpiac legválságosabb esztendeje a háború lezajlása óta a tavalyi, az úgynevezett „Hegedűs-éra" volt, amely hónapok alatt oly lehetetlen valutakilengést produkált felfelé is, lefelé is, hogy minden vállalkozás lehetetlenné vált. Az egész gazdasági élet bázisa a valutajáték lett s a munka és a termelés érdekét semmibe se vették. Mai kétségbeejtő külkereskedelmi statisztikánk nem csekély részben erre a szomorú emlékű korszakra vezethető vissza.
Az iparvállalatok és cégek százai, amelyek nem rendezkedtek be a „valutajavulás”-ra, tönkrementek és minden intézmény örült, amely hajóját simán vezethette át a Hegedűs-korszak Scillái és Charyb-disei között az idei évre. Kiszámíthatatlan nemzeti érték az, ami ezidő alatt a vállalkozás és üzlet megbénulása miatt megsemmisült s az egész ipari élet egy szédületes valutaspekuláció színhelye lett, ahol hosszú évek és a ma becsületes munkája és annak eredménye egy éjjelen át értéktelenné lehetett. A józan, reális, jól kalkulált vállalkozás lehetősége megszűnt volt, az iparos nem dolgozhatott, a gyárak pihentek s mindenki csak „Zürich"-re figyelt.
Természetesen ez a gazdasági válság nem kímélte a szakipari szövetkezeteket és azok központját sem. De egyre jó volt e nehéz esztendő, hogy ez intézmény életképességét és szükségességét feltétlenül bizonyítsa. Mikor egész iparágak, mint a textil, melyekben érdekeltek voltunk, úgyszólván tönkrementek, az ipari központ zökkenő nélkül böjtölte át a legválságosabb időket és a piaci árviszonyok szeszélyes forgatagából is versenyképesen és győztesen került ki, hogy kipróbált erejét és támogatását továbbra is biztosítsa a szövetkezett iparosságnak.
A zsenge palántára kétszeresen veszedelmes a vihar, egy új intézmény kétszeresen érez minden megpróbáltatást! De e próbák egyúttal a siker és a jövő fejlődés záloga. Reméljük, hogy a szakipari szövetkezetekre és általában az iparra pénzügyi szempontból kedvezőbb lesz az idei esztendő, bár Hegedűsnek a gyakorlatban teljesen megbukott ideája, a pénzszűke ma is reánk nehezedik. A kintlevőségeket csak igen nehezen, vagy egyáltalában nem lehet behajtani s így a követelések valamely meghatározott napra való befutására számítani egyáltalában nem lehet. A pénzszűke nyomában jár a hallatlan hiteluzsora, amely minden hasznot eleve a tőke részére biztosít.
Kétségtelen, hogy a pénzpiac kedvezőbb alakulása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a magyar kisipar talpraállhasson és a kisipari műhelyek életre kelhessenek. Ha nincs meg a termelés intenzitásához szükséges tőke és hitel, megáll a munka, nincs fogyasztó és kihull az iparos kezéből a szerszám: a tű és a kalapács.
Az idei év auspiciumai e tekintetben is kedvezőbbek és éppenséggel biztatók. A végre-valahára megvalósuló építési akció bizonyára megindítója lesz annak a várva-várt ipari fellendülésnek, amelytől – mondhatjuk – az egész ország jövője függ. A szakipari központ bizonyára nagy segítségére lehet ebben az iparosságnak és miként tőkeszegényen, minden pénztechnikai nehézséggel szembeszállva, átvezette a szövetkezeti iparosságot a legválságosabb elmult esztendőn, úgy a fellendülés és munka boldogabb éveiben is, szabadabb financiális atmoszférában még sikeresebben szolgálhatja mindnyájunk ideálját: a kisipari munka elismertetését és érvényesülését.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!