Ékszertolvajok a Révay-utcában

Vasárnap éjjel a Révay-utcában razziázó detektivcsoport egy becsipett társaságot állitott meg, két elegáns fiatalember, egy ösmert táncosnő és egy virágárusleány jöttek ki az egyik ház kapuján és hangosan énekelve vonultak a Vilmos császár-út felé. A detektivcsoport különösen a virágárusleány iránt érdeklődött.
A fiatalemberek ugyanis a leányt karonfogva jókedvüen énekelték a közismert dalt:
„Mond azt, hogy:
Kis bocikám…”
Mire az a felszólitásnak engedve, igy felelt:
- Kis bocikám.
- Oly mély hangon felelt, hogy a dörmögő basszus felkeltette a detektivek intimebb érdeklődését.
- Tudná magát igazolni? – kérdezték tőle.
A társaság megszeppent. Az egyik fiatalember igazolta, hogy ő Heim Andor földbirtokos, a másik Gál Lajos bankhivatalnok nevére szóló igazolványt mutatott, a táncosnő artista-igazolványát vette elő.
- És maga? – szólt az egyik detektiv a virágárusleányhoz, - van árusitási engedélye?
- Igen, de otthon hagytam.
Érdes hangját hiába tompitotta, a detektivfül jól funkcionált.
- Maga nem nő. Miért jár maskarában?
- Kikérem magamnak….
Szóváltás kerekedett, az egész társaságot előállították a főkapitányságra, hol az ügyeletes fogalmazó, Egry Pál dr. hallgatta ki őket. A csinos virágárus leány lekapta a parókáját.
- Sásffy Géza huszárhadnagy vagyok…szólt dülöngélve.
A fogalmazó elmosolyodott.
- Most minél maradunk? Virágárus leány, vagy huszárhadnagy?
- Kérem egy kis tréfa volt az egész, csak az a baj, hogy a detektivekkel szemben nem ugy viselkedtünk, mint kellett volna.
Az igazolással azonban baj volt. A fogalmazó nem tágitott és a huszárhadnagy mellé egy detektivet adott, hogy nézen körül a hadnagy lakásán, azután bocsássa szabadon. A többieket elengedték, csak a hadnaggyal ment a detektiv. Egy kis idő mulva ijedten jött vissza a táncosnő.
- Kérem fogalmazó úr elveszett a briliáns fülbevalóm…több mint háromszázezer koronát ér…
Aztán elmondott, hogy nem ismeri azt a társaságot amelyekkel bekisérték, a mulatóban találkoztak össze, ahonnan őt a lakására kisérték. Ott tovább pezsgőztek és a hadnagy jól beszeszelt. Meglátta a táncosnő egy régebbi szinpadi ruháját és magára öltötte. Nem tudták észretériteni és a hadnagy bolond fővel – mint virágárus leány ment az utcára. Tele voltak pénzzel a fiuk és mindenáron autózni akartak.
A táncosnő sirva tördelte a kezét.
- Jaj egyetlen vagyonom volt a függőm…
- No majd meglesz – biztatta a fogalmazó. Abban a percben jött vissza a detektiv.

- Kérem fogalmazó úr ez a hadnagy link. Két lakás is mondott. Egyikben sem ismerik. Végre a lakására vitt a Víg-utca 47. alá, de itt egy piszkos kis ház van. A dolog nagyon gyanus volt. Ágyrajáró volt és a lakásadónője azt mondta, hogy ügynök. Kikutattam a kofferjét, négy különféle névre szóló igazolványt találtam, erre visszahoztam a legényt.

Vallatóra fogták a virágárus leányt, aki aztán beismerte, hogy ékszertolvaj. Még az éjjel előállitották két cinkostársát és előkerült a táncosnő függője is. A három jó madár igazi neve Kalmár Géza, Heim Antal és Grund Lajos. Mindhármukat letartóztatták. Grand lakásán több ékszert találtak, mintegy másfélmillió értékben.