- A Hétfői Napló tudósítójától.-

A bevezetés:

G. Miklós földbirtokos, mint mondani szokták, boldogan élt feleségével Pesttől nem messze eső kuriárján és megint csak mint mondani szokták, családi boldogságának egét nem sötétette felhő. G. Miklós még csak annyit sem vett észre feleségének magatartásán, hogy elhidegült volna iránta, vagy hogy a szerelem – G. Miklós házassága szerelmi házasság volt – alább hagyott volna a mézeshetek óta.

G. Miklós tehát semmi gyanusat nem látott abban, ha felesége itt-ott felrándult Pestre, ahol mindig ugyanabban a penzióban szállt meg, tekintve, hogy asszonynak a férj felfogása szerint nem illik egyedül szállodába menni. E pesti kirándulások célja hol ruhacsináltatás, hol egyéb bevásárlás volt és az asszony, ha négy napra távozott el hazulról, az ötödik napon mindig pontosan és csomagokkal érkezett.

A cselekmény:

A mult hét keddjén is elutazott tehát otthonról G. Miklósné azzal, hogy péntekre hazajön. Ezuttal a nyári kalapról volt szó és a nyári kalaphoz, valamint a pesti tartózkodáshoz szükséges pénzösszeget G. Miklós beletéve elegáns utazóretiküljébe, kedden reggel kikocsizott a vonathoz és elutazott Pestre. Levelet természetesen nem kapott tőle az ura, mint ahogy a pesti kirándulások alkalmával az idő rövidségére való tekintettel az asszony soha nem szokott haza irni. Ezuttal azonban megtörtént az a különös dolog, hogy pénteken hiába várta a kocsi az állomáson az asszonyt; kénytelen volt üresen visszatérni a kastélyba.

G. Miklós bár csodálkozott egy kicsit az eseten, nem tulajdonitott neki semmi jelentőséget és csak szombaton reggel kezdett el nyugtalankodni, amikor az asszony még mindig nem jött. Rövid töprengés után elhatározta magát, hogy felmegy Pestre, mert hátha beteg lett a felesége és csak kíméletből nem akarja őt értesíteni.

Pestre érve, egyenesen a penzióba hajtatott, ahol azonban kijelentették, hogy G. Miklósné nevű hölgyet nem ismernek, náluk se most, se máskor szállva nem volt, soha hirét nem hallották.

G. Miklóst most már rossz sejtelmek fogták el és egyenesen egy magánkutató irodába ment, hogy megtudja felesége hol van és különösen, hol volt ezelőtt hasonló exkurziói alkalmával.

A magánkutató-irodában ügyes detektivet adtak melléje, aki visszament a penzióba, ahol pontos leirást adva az asszonyról, megtudta, hogy ez a hölgy valóban lakott ott többször, most utoljára keddtől csütörtökig is, de F. Béláné nével és evvel az F. Bélánéval vele lakott az ura, F. Béla is. Csütörtökön reggel kifizették a számlájukat és eltávoztak a penzióból.

Epilógus:

G. Miklós némileg lesujtottan tért haza és azzal a szilárd elhatározással, hogy kidobja a hütlen kigyót és meginditja a válópört. Haza érve azonban azt kellett tapasztalnia, hogy a kidobásra nem igen lesz alkalma, mert már levél várta feleségétől, aki ezen az uton értesitette, hogy sajnálja, nem szereti többé, mást szeret és nagyon hálás volna neki, ha alkalmat adna kölcsönös megegyezés alapján a válópör meginditására.

A legutolsó akkord tehát a biróság előtt fog elhangzani.