Egyik német városkában esett meg az alábbi történet, melynek sajátossága kétségen kívül a háboru befejezése óta előállott valutáris eltolódásokban gyökeredzik.

A német városka egyik ismert fiatalembere még a háboru előtt elvenné feleségül a város egyik tekintélyes polgárának földi bájakban ugyan nem tulságosan gazdag, de anyagiakban annál inkább bővelkedő leányát. A hozomány 100,000 "békebeli" márkát tett ki, amit a fiatal férj egy állandó jellegű járadékra változtatott át.

Közben kitört a háboru, s a fiatal férj öt éven keresztül a harctéren szolgálta a német birodalom érdekeit. Még a háboru során azonban a 4 százalékos járadékát becserélte egy magasabb kamatozásu hadikölcsönjáradékra, amiért a haza köszönetén kívül egy ideig igen tekintélyes összegeket kapott kézhez.

A háboru befejezése a férjet egy szörnyü probléma elé állította. Felesége a háboru tartama alatt ugyan egyáltalán nem volt képes megkorrigálni a természetnek vele szemben megnyilvánult mostohaságait, a férjuram ellenen pár nap mulva kénytelen volt megállapítani, hogy viszont a márka folytonos zuhanása következtében már korántsem rendelkezik olyan tekintélyes tapasztalatokkal, amelyek felesége őnagyságának szépségbeli fogyatékosságait kellőkép leplezni tudják. Ezért aztán, - miután hasztalan kisérleteket tett arra nézve, hogy az apóssal az uj helyzetet megértese és ennek megfelelőleg a házassági szerződés megfelelő revizióját elérje, - beadvánnyal fordult a birósághoz, amelynek feleségének arcképét mellékelve, a hozomány kiló mértékű, utólagos felemelését, illetve az egykori hozomány valorizációját kéri.

A biróság döntését, mely elvi jelentőségnek ígérkezik, természetesen a legnagyobb türelmetlenséggel várja nem csak a férj, hanem Németország sok hasonló esetü polgára is.