Uj nyári kaszinó alakult.

Gyerekkori barátom, akivel néha évekig nem találkoztam, s aki olykor a Ritz terraszán vacsorázik, de másnap ötven koronát kér tőlem kölcsön, hogy harmadnap ismét autotaxin robogjon fel a svábhegyi szállodába, ma barátságos, de kissé leereszkedő mozdulattal üdvözölt egy száguldó fiakker mélyéből. Sőt többet tett: megállította a kocsit és szeretetreméltóan kiszállt belőle, hogy néhány barátságos szót váltson velem.
- Hogy megy neked? – kérdezte egy kis enyhe fölénnyel
- Nana, - mondtam kitérőleg. – Neked azonban, ugy látszik, nagyon jól megy. Ha a külsőd után ítélni lehet...
- Hála isten nincs okom a panaszra, - válaszolta elégedetten, és elém tartotta arany cigarettatárcáját, melyben békebeli egyiptomi cigaretták voltak. – Egy-két miniszteri tanácsossal, vagy főispánnal nem cserélnék. Most öregem alighanem a helyes sinekre jutottam.
- Megütötted a főnyereményt?
- Kedves barátom, ma már egy főnyereményből nem igen lehet megélni két hétnél tovább. Ezzel ugyan nem volt segítve rajtam. Olyan állapotba jutottam, hogy anyagi gondjaim nem igen lesznek többé életem végéig.
- Igazgatósági tag lettél a Hazai Takarékpénztárnál?
- Édes fiam, én a mostani jövedelmemet nem cserélném el egy pesti vezérigazgatóéval sem.
- Csak nem léptél be társnak a newyorki Morgan-cégbe?
- Nem. Társ-pinkabérlő vagyok a Hazai Rövidlátók Klubjának agyagos-füredi nyári kaszinójában.
Ijedten néztem rá, azt hittem, hogy napszurást kapott és megőrült. Ilyesmiről már olvastam az orvosi lapokban.
- A rövidlátóknak külön klubjuk van? – kérdeztem meghökkenve.
Barátom megveregette a vállamat és jóizüen elnevette magát.
- Öregem, öregem, mindig tudtam, hogy egy kissé nehéz a fölfogásod! Miért ne lenne klubjuk a rövidlátóknak? A cim nem fontos: a fődolog, hogy alapítson az ember egy kaszinót, ahok bakkozni és sménezni lehet. Épp ugy alapíthattunk volna egy klubot az antinikotinisták, a náthára hajlamosak, a cimbalomkedvelők számára, mint ahogy a rövidlátók számára alapítottunk. Ebből természetesen nem következik az, hogy rövidlátókat veszünk föl a tagok sorába. Mi készségesen befogadjuk a távollátókat, az épszemüeket, sőt a félvakokat is, ha elegendő dohányuk van. Nekünk bankárok és poentőrök kellenek, akik a pinkapénzt leadják. Ehhez szükséges valami egyesület – egészen mindegy, hogy minek hivják.
- Az ember megcsinálja a Rövidlátók Klubjának alapszabályait a miniszter jóváhagyja, - akkor aztán nyugodtan le lehet aratni a pinkapénzeket. A rövidlátók és a messzelátók egyaránt boldogok, hogy Agyagos-Füreden reggelig kártyázhatnak, ez fontosabb nekik, mint a fürdő, az inhaláció, vagy a savókura. Én és a társa, akik a pinkajövedelmet kibéreltük, egy-egy kerek milliócskával fogunk az ősszel visszatérni Budapestre. Ma a embereket sokkal jobban csábítja egy kényelmes kártyakaszinó, mint egy fenyveserdő vagy egy tengerparti strand...
Mindezt a járdán mondta el, de aztán betuszkolt a fiakkerbe s magával vitt a Kristóf-térre, ahol néhány uj butordarabot akart vásárolni a klub számára. Utközben már nagyon sok előkelő ur lépett be a klubba, többek közt a dusgazdag Sárváry László is, a hires sportember aki legutóbb heteken át sasokra vadászott a Cordillerákban. Pedig a sasvadászt aligha lehet rövidlátósággal gyanusítani....
Miután megigértette velem, hogy a nyáron egy-két napra én is lenézek Agyagos-Füredre, barátom betért egy Váci-utcai divatkereskedésbe, hogy angol zefiringeket rendeljen. Én pedig, mig gyalogszerrel tovább ballagtam, némi megilletődéssel gondoltam a szegény sasvadászra, aki bizonyára kevesebb veszedelemnek volt kivéve a Cordillerák hegyszakadékaiban, mint az agyagos-füredi kaszinó zöld asztala mellett....