A virágkedvelők körében csaknem általánosan elterjedt tévhit, hogy a virág annál jobban tenyészik, mentől nagyobb edénybe ültetik. Ezzel szemben az igazság az, hogy a cserépvirágoknál túlságos nagy edényeket nem szabad használnunk, hanem az edénynek mindig arányban kell lennie a virág gyökérzetének terjedelmével.

Erre azért kell ügyelnünk, mert ha az edényben a föld tömege túlságosan nagy, ugy az megsavanyodik és pedig azért, mert a virág földjének fölös táplálóanyagát és nedvességét nem képes felszivni. Emiatt a virág beteg lesz és gyökérzete rothadásnak indul.

Különösen könnyen savanyodik meg a virágcserép földje télen, amikor a virágnak sokkal kevesebb táplálékra van szüksége, mint nyáron. Ha a virág télen betegeskedni kezd, át kell helyezni kisebb edényekbe és friss földbe és átrakás alkalmával a gyökérzet romlott, beteg, rothadó részeit éles késsel, vagy ollóval kivágni.

Tulipánnak, jácintnak, általában a hagymás virágoknak, pálmának, rózsának mélyebb virágcserép kell, szegfűnek, azáleának alacsonyabb, széles.  Legcélszerübb a mázatlan virágcserép, a mázas, vagy porcellán virágcserép nem jó, mert nem bocsátja át a levegőt. Hogy a szemnek szebb legyen, a mázatlan virágcserepet bele kell állítani a diszesebb porcelán- vagy mázas cserépbe, de mind a kettőnek fenekén lyukasnak kell lenni a viz levezetésére.

A virágcserepek alá vizfelfogó aljat alkalmazunk, de abból a vizet azonnal el kell távolítanunk, nehogy az a hajcsövességnél fogva visszahatoljon a cserépbe és a gyökérzetet megrontsa. Régi virágcserepeket ujból leendő használatbavétel előtt legalább kétszer ki kell forrázni és kefélni.