A Szinyei-Merse Pál társaság, mely hatékony eleven fókusz módjára magába gyűjtötte a magyar képzőművészetnek majdnem minden számottevő művelőjét és már eddig is kellő súllyal éreztetni tudta életrevalóságát, fennmaradásának szükségszerűségét, most bocsátotta közre első kiadványát.

Annak a művésznek szenteli első könyvét e testület, kinek nevét magasan maga fölé emelte, hogy ezzel programot mutasson és mintegy világszemléletté avassa, egybefogja mindazt, ami tagjai munkáiban annyi változatban, oly sokféleséggel jelentkezik.

Az első évkönyv Szinyei személyét, művészetét és a művészetről való felfogását hozza közelebb az olvasóhoz. Intimebb feljegyzéseket, részletezőbb elemzéseket találunk e könyvben, melyek egykor megkönnyítik majd azok feladatát, kik Szinyei élete folyását, munkálkodásának eredményeit nagyobb arányú tanulmányban óhajtják megírni. Berzeviczy Albert, Divald Kornél, Lázár Béla, Lyka Károly, Meller Simon, Molnár Géza, Petrovics Elek írták e kisebb-nagyobb részlettanulmányokat.

A javarészt értékes és helytálló tanulmányok közül Petrovics, Molnár és Divald írásai különös plaszticitással nyomulnak emlékezetünkbe. Petrovics szabatos és elegáns írásművészettel rajzolja ki Szinyei belső portréját, beszédes kommentárt szolgáltat ezzel a művész képeihez. Molnár Géza a lelki elemzés és az emberábrázolás legfinomabb eszközeit használja Szinyeiről szóló írásában.

Távoli kapcsolatok feltárásával, a teremtő mechanizmus minden atomját tisztán és összefüggő mivoltában meglátó edzett, iskolázott értelem emelkedett fölényével építi fel Szinyeit, a reagáló, befogadó intellektust. Rokonérzése nobilis, tartózkodó, sehol sem tolakodó, épp ezért fokozottan érezzük a megértő és értékelő ember egyenrangúságát Divald Kornél a mester halálát és temetését írta le puritán egyszerűséggel. A gyász sötét dübörgése zeng ki krónikás együteműséggel megírt soraiból. E komor és megindító írással végződik a könyv, melynek értékét majdnem ötven reprodukció növeli.

Bálint Aladár