Nagy pénz a dollár
Egyik legelterjedtebb közgazdasági lapunk hasábjain olvassuk az alábbi eredeti newyorki tudósitást, amelyet a mai dollárláz idején okulásul és felvilágosulásul bocsátunk kivonatosan olvasóink rendelkezésére.
Levél Amerikából
Newyork, junius 16.
Az ember igazán nem szereti a mások mulatságát elrontani és ha valakinek abban telik öröme, hogy Amerikából hazatérvén, ugy dobálódzik az ezer és százezer dollárokkal, mint az egykoronásokkal Budapesten – hát Isten neki.
Csak azért irom meg ezt a pár sort, mert most, junius végén, ujra megnyilik a magyar bevándorlási kvóta, ujra bejön ötezer magyar az Egyesült- Államokba és még se lenne helyes, ha ezt a friss bevándorló tömeget meghagyná az ember abban a hitben, hogy a dollár itt épp oly értékét vesztett papir, mint például egy rosszabb európai valuta. Ezeket az Amerika felé törekvő ezreket nem szabad meghagyni abban a rettentő tévedésben, hogy az ezer dollárokkal itt épp olyan könnyen bánnak, mint például ama derék táncművésznő, aki csekély napi ezerdolláros amerikai ajánlatokat utasitott vissza egy budapesti napilapban közzétett nyilatkozata szerint.
A dollár Amerikában egység ugyan, de nagy és hatalmas egység.
Méltóztassék visszagondolni a béke idejére. Békében a dollár öt koronát ért. Méltóztatnak talán még arra is visszaemlékezni, hogy mi volt a béke szép, komoly ezüstből való ötkoronása? Nos, ennyit jelentett a dollár. Egy dollár. Ez a dollár most veszitett valamit vásárlóerejéből, a békedollár ma körülbelül hetvenöt centet ér. Ez azt jelenti, hogy a dollár vásárlóerejét tekintve, megfelel legalább is három magyar békekoronásnak.
Nézzük meg egy kicsit a dollár vásárlóerejét közelebbről.
30-50 centért kap az ember kitünő és bőséges reggelit: gyümölcsöt, tejszines kávét, két tojást, zsemlét, vajat. Az amerikai ember a lunchre, az ebédjére ritkán költ el többet, mint ugyanennyit. A dinerre átlag egy dollárt lehet számitani. Két és fél dollárból a legelőkelőbb hotelek éttermeiben lehet étkezni. Aki tehát étkezésekre, cigarettára, apróbb napi kiadásokra, amikben már egy-egy mozilátogatás is benne van, napi három dollárt számit, az ebből a pénzből szerényen, de tisztességesen – majdnem azt mondtam: uriasan – megél.
Heti tiz dollárt kell számitania annak, aki kellemes, jó, elegánsan berendezett butorozott szobát akar lakni. (A butorozatlan lakás természetesen sokkal olcsóbb.) Heti tiz dollárért a legkellemesebb, legszebb”residential zection”-ban lehet butorozott lakást kapni. Ha még négy dollárt számit az ember egyéb, előre nem látható kiadásokra, akkor összesen elköltött egy hét alatt harmincöt dollárt. Heti harmincöt dollárból nagyon tisztességesen, nagyon kényelmesen megél mindenki. Természetesen ebbe az összegbe semmiféle luxuskiadás nincs beszámitva. A luxus Amerikában rettenetesen drága, ellenben az elsőrendü szükségletek nagyon olcsók.
Nos, 35-50 dollárt keres hetenként a száztiz milliónyi amerikai tulnyomó része.
Heti 35-50 dollár a kisebb- és középhivatalnok fizetése. A munkások közül a tanult munkás keres meg ennyit, egyes jól fizetett iparágakban. A heti 35 dollár már magasabb életstandardot jelent, a heti 50 dollár fizetésért már sok mindent kell tudni, heti ötven dollárt jelentékenyebb bankhivatalnok, clerk vagy jobb hirlapiró kap. Heti ötvenből fiatal amerikai házaspárok kitünően élnek. Heti ötvenen felüli kereset olyan, hogy abból félre lehet és félre kell tenni. Heti hetvenöt-százat a legmagasabb fizetésü emberek kapnak. Heti százon felüli kereset a ritka tehetségeknek jár ki, mint fix fizetés.
A müvésznő, aki azt mondja, hogy napi ezer dollár fellépési dijjal akarták szerződtetni, ezt valószinüleg álmodta, azon a freudista alapon, hogy az álom vágybeteljesedés. Caruso kapott háromezer dollár fellépési dijat, ellenben – természetesen – nem énekelt minden este. E pillanatban olyan amerikai művésznő, aki esténként ezer dollárt keresne, egyáltalában nincs. A legjobban megfizetett táncosnők a Dolly-nővérek, akiknek a gázsija heti kétezer dollár. Anna Pawlowa nem keres ennyit. Európai művésznő, hacsak nem olyan világhires név már, mint Jeritza, ha csak nem egyedülálló tehetség, nem igen számithat többre, mint heti százötven-kétszáz dollárra. Ez is igen nagy pénz.
Nem szabad megengedni, hogy ezekkel a naiv hazudozásokkal megtévesszék azokat, akik most indulnak Amerikába, hogy – to make a living – életet „csináljanak” maguknak. El kell készülniök arra, hogy heti tizenöt dollárral fogják kezdeni, hogy mihelyt harmincig felviszik, akkor már „all rightok”, akkor már meg tudnak élni és ha eljutnak, felkapaszkodnak vagy felverekedik magukat a heti ötven dollárig, akkor olyan életstandardot biztositottak maguknak, amely felette áll a bennszülött amerikaiak óriási többségének. De hangsulyozni kell a dollár igazi értékét, vásárlóerejét azért is, mert számtalan esetben tönkreteszik ezek az álfogalmak a magyar kereskedelmet vagy a magyar exportot is.
Száz dollár semmi Rockefellernek, ellenben két hétig kell dolgozni ezért a pénzért annak az átlagamerikainak, aki már bizonyos mértékben megcsinálta a maga életét. És ne dőljenek be táncos és isten tudja miféle művészeink amerikai elbeszéléseinek. Heti ezer dollár, – istenem, – aki ennyit keres, az minden héten vehet egy autót magának.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!