A tudomány halomba döntött már sok tévedést arról a felfogásról, amely eddig uralkodott az állatok jellemi tulajdonságai felől, de azért maradt még tévedés elegendő. Még hozzánk közel álló állatok észbeli és jellembeli képességeit is gyakran helytelenül ítéljük meg, sőt némely babonához konokul ragaszkodunk.

A babonás vélemény tovább terjed egyes szójárásokban, amelyek szájról-szájra mennek és nem hiányzanak még a népszerű tudományos iratokból és irodalmi művekből sem. Ki lehet mutatni, hogy az állatokról való helytelen vélemények évszázadokon, sőt évezredeken át minden kritika nélkül öröklődtek egyik nemzedékről a másikra.

Igy például egy nagyon középes észtehetségű madár, a bagoly még ma is mint a bölcsesség jelképe szerepel, pedig rokonai, a többi ragadozó madarak, nem is szólva a még intelligensebbekről, a papagájokról és a hollókról, sokkal eszesebbek nála. A mesék továbbá a békát undok, mérges jellemünek, a kigyót többnyire okosnak, az oroszlánt, a sast királyi megjelenésünek, a galambot a lelki tisztaság szinbolumának nevezik.

A példák felsorolását könnyen lehetnek még tovább is folytatni, hogy különösen az állatmesékben a különböző fajokhoz tartozó és különböző kulturfokon álló emberek itéletei az állatokról mennyire megegyeznek. Helyes, talpraesett ítéletek mellett olyanokkal találkozunk, amelyeknek alapja csupán babona, szimbolizmus, vagy miszticizmus, sőt egyszerűen csak állati szokások és cselekvések átvitele az emberre.

Éjjeli állatok, mint a bagoly, denevér: szerencsétlen lények a köztudatban; a fehér szinüek, mint a bárány és galamb az ártatlanság, tisztaság jelképei, ellentétben a fekete állatokkal. És igy tovább. Hogy az ilyen véleményeknek mi az alapja, ez bajosan volna megállapítható.

Az állati jellem hamis megítélésében nagy része van a XIX. századból származó ama törekvésnek, amely az állatot csupán észbeli képességeinek szempontjából tekintette. Igaz, hogy az utolsó évtizedek kutatásai az állatpszikológia terén nagy haladást tettek; a pontos, lelkiismeretes megfigyelések egész serege van összegyüjtve a tudományos folyóiratokban és könyvekben: de mindez a temérdek megfigyelés még mindig csak legfőképp az állatoknak intellektuális képességeire vonatkozik, nem pedig az állatok jellemére.

Teljesen bizonyos azonban, hogy az állatnak igazi lényege egészen másutt keresendő. Az állat nem egyéb, mint testet öltött akarat, önfentartás, a szervezetnek, életmódnak és lelki képességnek zárt egysége.