Bernolák Nándor népjóléti miniszter beszéde elején visszapillantást vetett a háboru előtti gazdasági feszültségre, a forradalomra, a proletárdiktatúrára.

A velencei egyezmény – mondotta Bernolák – a ránk oktrojált béke frontáttörésnek tekinthető. A világ tudatára ébredt a Magyarországgal történt sok igazságtalanságnak. Tehát fejlesztenünk kell kulturánkat, hogy Európa lássa: Magyarország a civilizációnak védő bástyája.

Hol van a legnagyobb sajtószabadság
A forradalmi idők után a kormány elérkezettnek látta az időt arra, hogy a jogrendet az egész vonalon helyreállítsa. A kormány a kivételes intézkedéseket folytonosan vissza fogja fejleszteni. Igy eltörölte már a cenzurát. Ma sehol sincs nagyobb sajtószabadság, mint Magyarországon. (!) Természetes, hogy ha a nemzet rovására a sajtóban visszaélések történnének, az nem maradhatna megtorlás nélkül. Ugyancsak visszaadta a kormány a gyülekezési jogot is, ami azt jelenti, hogy minden párt szabadon tarthat gyüléseket és szervezkedhetik. Szólt azután az amnesztia-rendeletről, amely már sok ezer embert adott vissza családjának. Majd megemlékezett a kulturális és szociális téren tett lépésekről.

A választójogról
A választójogra vonatkozóan kijelenti, hogy az általános, titkos és községenkénti választójognak a hive. Természetes, hogy a szükséges korrektivumokat az uj törvényben le kell szögezni, visszafejlődés nem lesz az uj törvény és a legutóbbi választói rendelet között. A főrendiházat demokratikussá akarja tenni a kormány, a közigazgatás államos társával kapcsolatban.

Andrássy és a királykérdés
Ezután az aktuális politikai kérdésekről beszélt Bernolák és a következőket mondotta:
- Andrássynak, a kit én rendkívül nagyrabecsültem, vezető volt, mikor a király Magyarországba jött. Akkor a nemzeti egyesülés pártjának ülésén szemben állottam vele. Ő ezt mondotta szószerint:
„Én mindig katasztrófának tartottam azt, hogy ha ez a kérdés erőszakosan oldatik meg. Ezért iparkodtam azt meggátolni. De mikor itt volt a kivály, nem cselekedhettem másként, amint cselekedtem.”

- Ezt nem értem – mondotta Bernolák. – Szemrehányást nem teszek Andrássynak, azt azonban mindenkinek el kell ismernie, hogy azt, amit Andrássy veszedelemnek tartott, bekövetkezni engedte. Nekünk, akik veszedelmet láttunk abban az országra nézve, jogunk és kötelességünk volt azt meggátolni. Nekünk a nemzet energiáit föl kell fokozni, nekünk ma is egy közös ellenségünk van: a destrukció, amely szembehelyezkedik a nemzeti ideálokkal.

Nekünk keresnünk kell a harmónikus együttműködést azokkal, akik, bár nem tartoznak pártunkhoz, de ugyanazon elvek alapján kivánják a közélet nagy kérdéseit megoldani. Nem történhetik ugy, hogy pártunk egy másik pártba beleolvad. Az egyéniséget érvényesíteni kell, hasonló másokkal való egyesülés utján, akkor szolgálni fogjuk ennek az egyesülésnek érdekeit, mert minél több erőt fogunk össze, annál erősebbé tesszük a nemzet energiáit.