Farsang, szánkócsengés, medikusbál, álarcosbál, táncrend: az ember azt hiszi, hogy valami nyomasztó álomból ébredt föl. mikor ma reggel fölkeltem, hófehér volt az utca s a köruton egy griffnyaku szánkó suhant végig, melyben kacagó leányok ültek.

A kávéházban azt olvasom a lapokból, hogy tegnap sete kivilágos-kivirradtig táncoltak a Medikus-bálon, Radics uj csárdást játszott, s zeneszó mellett vonultak föl a bálanyák a pálmagrappos pódiumra. A leányok csinos táncrendeket kaptak, melyek az orvosi hivatás jelképét: a stetoszkopot ábrázolták.

Megdörzsölöm a szememet, hogy jól látok e: másfél hasábot tölt meg a jelenvolt asszonyok és leányok névsora. Egy pillanatig azt hiszem, hogy a régi Fővárosi Lapok korába kerültem vissza, amikor még a báli népsor volt a legérdekesebb olvasmány. Az utcán plakátok? Vasárnap este tartják meg a szemfülse riporterek maszkabálját.

Mi ez? Egy éjszaka alatt leszakadt a gond az emberek válláról, egy éjszaka alatt visszakerültünk a multba, egy éjszaka ujra átvarázsolt bennünket a havas, szánkácsengéses boldog farsangba, mikor az ujdondász még Karnevál herceg bevonulásáról irt? Nem igaz, ami hét esztendő alatt ködként borult az agyvelőnkre, ami a szivünket nyomta, az életkedvünket megölte, ami koldosszegénységgé változtatta békés jólétünket?

Sütnek még fánkot az óriási falusi konyhákban, csilingelnek még a szánkók, melyek a bundás, hócipős, zuzmarás bajuszu vendéget hozzák, szivják még az öregek a nagyapák tajtékpipáit izgatott lánykezek bontogatják még a pesti skatulyát, melybe az ezüstcsillagos tarlatánt csomagolta Monaszterly és Kuzmik, vagy Árvay és társa? Hát még igazán van farsang Magyarországon?

Nem kutatom, mennyibe kerülnek ma a báliruhák, mekkora értéket reprezelnál a ló és a szán, mely szentpétervári hangulatokat kelt a pesti utcán, mennyiért vesztegetik a virágot, mellyel a Medikusbál gavallérja a piruló kislánynak kedveskedik, mennyit dobnak a cigány tányérjába, mit fizetnek ki szünet közben a vacsoráért, - semmire sem vagyok kiváncsi, de még egyszer élvezni akarom az illuziót, hogy farsang van, hogy a jókedv nem halt ki a világbl, hogy minden ott folytatódik, ahol 1913-ban elhagytuk. Nem igaz, hogy öregek vagyunk, hogy hajunk megfehéredett, hogy a jelet csak károgó varjak jelképezik, minden ugy van, mint régen: ihaj, tyúhaj, sohasem halunk meg!

Sz, J.