Miután a franczia, olasz, angol és más országbeli csillagászok évtizedeken át hiába küzdöttek a naptárreform megvalósításáért, Flammarion belátva, hogy az emberek közömbösek a naptár hibái iránt, hogy könnyen megelégszenek meglevő dolgokkal, bármily tökéletlenek legyenek is azok, 1919-ben elhatározta, hogy a reform könnyen keresztülvihetősége érdekében lemond az év kezdőpontja megváltoztatásának követelésétől és a következő egyszerű tervezetet bocsátja a franczia akadémia közvetítésével a népszövetség elé.

Elsősorban az év négy egyenlő, 91 napból álló évszakokra osztandó fel; azután minden évszak még három hónapra, melyek közűl az első kettő 30 napos, a harmadik 31 napos. Januárius, április, julius, október (30 naposak) hétfővel kezdődnek és keddel végződnek. Februárius, május, augusztus, november (30 naposak) szerdával kezdődnek és csütörtökkel végződnek. Márczius, junius, szeptember, deczember (31 naposak) péntekkel kezdődnek és vasárnappal végződnek. A folytonosság tehát biztosítva van.

Az újév napja nem tartozik a hét napjai közé és a csillagászati szokásnak megfelelőleg zérussal jelölendő. (Például a folyó év kezdetét 1922.0-val szokás jelölni.) Szökőévben Flammarion az új év után még egy zérus-napot kiván beiktatni.

Husvét-vasárnap a niceai zsinat által megállapított lehető időszak közepét legjobban megközelítő vasárnapra, április 7.-ére teendő. (1901-ben ez valóban előfordult.) A többi mozgó ünnep ehhez az adathoz igazodik.

Frammarion tervezete, melyet ő legutóbb az Astronomie 1922. februáriusi számában közölt, valóban rendkívül egyszerű és az állandó naptár ügyét jól oldja meg, azonkívül a jelenlegi naptártól oly kevéssé különbözik, hogy elfogadtatása nem okozna nagyobb nehézséget még a legtunyább gondolkodó részére sem.

Dr. Jordan Károly.