Förster Lajos, az izsáki járás főszolgabirája egyik napilap vasárnapi számában nyilt levelet tesz közzé s elmondja benne, hogy miért akadályozta meg a község a zsidó vallásu lakosainak visszatérését, a kiket annak idején elüldöztek otthonukból. Nem szándékunk a főszolgabiróval vitatkozni és nézeteit cáfolni, semmi közünk ahhoz, hogy mint magánember hogyan gondolkozik a zsidókról és a zsidókérdésről.

A nyilt levél, a melyről szó van, antiszemita propaganda, gyüjteménye az alantas demagógia szóvirágainak, de mindehhez semmi közünk sincs s nem ez tartozik a dolog érdeméhez. Ellenben figyelmébe ajánljuk a főszolgabiró ur felettes hatóságainak, Magyarországnak érvényben lévő törvényeit, a melyeket ő ugyis, mint aranysarkantyus vitéz, de még inkább mint járási főszolgabiró, tiszteletben tartani köteles.

A Corpus Juris megfelelő paragrafusai részletesen körülirják a főszolgabiró feladatát, kötelességét, meghatározzák a járási főfunkciónárius hatáskörét, mert mi is tulajdonképpen a járási főszolgabiró? A járásnak egyszerű tisztviselője, a kinek elsősorban kötelességei vannak. Kötelessége pedig végrehajtani szószerint a törvényt, kötelessége végrehajtani a kormányrendeleteket – és jogai? mert a törvény az ő jogait is meghatározza. Jogot ad neki a törvény, eljárni azokkal szemben, a kik a törvényeknek és a rendeleteknek ellenszegülnek, joga van például a csendőrség, a rendőrség, esetleg a katonaság segítségét igénybe venni, ha az ő közigazgatási területén rendzavarás, vagy ehhez hasonló közrendbe ütköző cselekmények fordulnak elő. Ezek az ő jogai és ennél semmi több.

Három esztendő óta egyebet sem hallunk, mint hogy helyre kell állítani a fölforgatott jogrendet, meg kell teremteni az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát, nemcsak emberiségből, hanem azért is, mert a rend és békesség megteremtése az anyagi föllendülésnek majdnem egyetlen és kizárólagos alapja.

Az izsáki eset szomoru példája annak, hogy az annyit hangoztatott jogrend Magyarországon még mindig igen gyönge lábon áll, hogy a kormánynak nincsen ereje, vagy nincs meg benne a jó szándék ahhoz, hogy a közigazgatásnak alsóbbrendű funkcionáriusait a törvények megtartására kényszerítse.
Ebben az esetben arról van szó, hogy a községnek bizonyos lakosai, akik az üldözések elől annak idején menekülni voltak kénytelenek, nem térhetnek vissza otthonukba, mert megakadályozza őket éppen az a hatalom, amely az államnak minden polgárát, fajra és felekezetre való tekintet nélkül, egyformán a törvények védelmében részesíteni köteles.

Ha az izsáki zsidóvallásu polgárok kommunisták lettek volna, megbüntetésük nem a közigazgatási funkciónárus föladata. De bünösök sem lehettek, mert akkor már régen a törvényszék elé kerültek volna és elvették volna méltó büntetésüket.

A legkevesebb amit a kormányzattól elvárhatunk, hogy a jogrendet betartsák és végrehajtó közegek ne tapossák lábbal a törvényt. Sajnos, nem látjuk azt a jóakaratot, azt a szigoruságot, amely a kormánynak erre a szándékára vallana. Két esztendő óta töméntelen törvény, rengeteg számu rendelet jött létre, amelyek csak áldozatokat kivánnak az állam alattvalóitól. A töméntelen törvény s a rendeletek sokasága hovatovább a legbizantinusabb formába burkolja az élet minden apró cseprő mozzanatát s lassankint egy mozdulatot sem tehetünk anélkül, hogy bele ne ütköznénk valamely törvénybe, vagy rendszabályba, de közben az állam, amely lassankint elkoboz minden közszabadságot, nem nyujt elegendő oltalmat a hatóságok visszaélései ellen.

De a főszolgabiró tetteiért felelős. És kinek felelős? Felelős elsősorban vármegyei főhatóságának és felelős azonkívül a belügyminiszternek, aki viszont a nemzetgyülésnek felelős azért, hogy a törvényeket az ő alantas közegei hogyan hajtják végre.

Vajjon akad-e ott ember, aki megkérdezi a belügyminiszter urat, hogy hajlandó-e a közigazgatás alsóbbrendű közegeit a törvények és rendeletek megtartására figyelmeztetni.