Huszadik Század - Sajtócikkek a múlt századból

VEZÉRCIKK

Mikszáth Kálmán dolgozószobájában fiaival

Ennek a könyvnek az olvasása közben az embernek az az érzése van, mintha Mikszáth-elbeszélést olvasna, olyan Mikszáth-elbeszélést, melynek szereplő személyei Mikszáth Kálmán és családi köre. A könyv írója, Mikszáth Kálmán özvegye, az urától tanult elbeszélni és írni, sőt tőle tanulta...

DÍJAINK

Szabó Ágnes

Barbárok kora…

2009|10|17

Már megint nem értem Kosztolányit. Ezt írja a Barbárokról:

„A...

Attila

2009|04|14

Annyira akartam ezt a blogot 1905. április 11-hez , hogy épp ezért idáig...

Az írástudók ájulása

2008|11|01

Azt tartjuk a magas kulturáról, hogy egyetemes, emberi értékeket őriz és közvetít....

Jászai Mari és Márkus Emilia

"Sakkfigurák vagyunk, a költő kellékei a színházak rekvizitum-kamrájában és - művészeknek gúnyolnak bennünket!" Ezt Jászai írja könyvében és ő, a "telhetetlen lélek", amint önmagát nevezi, ebben a keserű kifakadásában...

Mohács - Voinovich Géza ötfelvonásos tragédiája a Nemzeti Színházban

Voinovich Géza sem kerülhette el sorsát: fölkerült a főpróbai kritikus csöndes páholyának félhomályából a színpadra, a rivalda erős világításába. Az a szenvedélyes érdeklődés, mely őt éveken át a színpadi kritika...

Móricz Zsigmond - Halvány fénykéve

Betegen, alvástalan fekszem kilencven napja, éjfélutánokig s még mindig nem tudok magammal foglalkozni. Ha szememet lehunyom, fáradtan és az erek dagadt sajgását lesem, akkor is sietek másra gondolni. Lelkeket,...

Schöpflin Aladár - Mossóczy Pál szép nyara

A jóízű masánszki-almák jutottak eszembe Schöpflin Aladár új regényének olvasása közben - de nem akarok különösködni s gyorsan megmagyarázom ezt az emlék-asszociációmat. Már pöttömnyi gyermekkoromban szemet vetettem...

Erdős Renée - Alkotók

Ősi emberi dráma új jelenetét, vakmerően őszinte dokumentumát adja ez a könyv. A szellemi élet harca a nemi élettel olyan idős, mint művelődésünk. De drámai jelentőségű csak azok küzdelme volt mindig, akik forró...

Marschalkó Lia - Tavaszi vers az Istenhez...

Nekem elpihent emlék néma arcod, a bimbós gyermekagy nagy reménye, Mikor anyám száján szálltál lelkemig, ünnep tömjéne volt a levegőd, Melyben arcod fényesen bukkant elém, s a misztikumba könnyen fölterelt......