Te nem találod őket elragadónak kedves olvasó? Hölgyeinket értem, akik mindig uj és ujabb divatmeglepetésekkel fűszerezik egyhangu, sótalan életüket. Szentpétervár utcáin képzeltem így kurtanadrágos kisdiák-koromban, mikor a Baradlay-fiuk romantikusan fantasztikus történetén izgultam és andalodtam el esténként, a meg nem tanult lecke tonnasulyával lelkemen.

Szentpétervár utcáin, ahol csengős trojkák és sebes tarantászok zuhannak, robognak el a kocsi-uton és a gyalogjárón, siető lépésekkel gavalléroktól kisérve, vagy anélkül ilyenformán öltözött drága hölgyek tipegnek.

Bunda, amelyet a finom keztyűs kezecske fázósan szorít a lágy kebelhez és lent, a lábfejen hócipő. Védekezésül a hideg ellen. És valóban, el kell ismernünk: a látvány nagyon bájos. Mint a kis medvebocsok topognak üdítően ügyetlen mancsaikon és a hócipőből vörösen virit ki a libabőrös lábszár fekete selyemharisnyában, amely olyan vékony, mintha csak az ördög lehelete lenne a drága huson.

Akadhatnak – elismerem – szigoru divat-esztetikusok és még szigorubb higienikusok, akik helytelenitik ezt. Az arbitri elegantiarum azért, mert a viselet esetlen, elarányitlanitja a lábat, mértéken felül torzitja a formát. A higiénikusok azért, mert – mint mondják – minek lent a dédelgető meleg, ha mindjárt fölötte fagyási veszedelmek fenyegetnek, azontul pedig – ugy vagyunk informálva – szintén a lengeség az uralkodó.

De mindezek az urak elfelejtik, hogy van a hócipő-divatnak egy nagy előnye: drága. Borzasztóan drága. És ennek következtében chic is. Mert utóvégre a divatnak elsőrangu fontossága, hogy ne legyen mindenki számára hozzáférhető. Mivelhogy talán a hideg és lucsok ellen megvédne a zárcipő – népiesen:kalocsni – is. És ha egyben melegnek és formásnak is kell lenni: megtenné a magas, erős cipő és a normális, jó anyáink által flórnak nevezett harisnya.

De hát, istenem, tessék csak megkérdezni egy képviselőt, hogy van megelégedve? Terhes a foglalkozás, nagy a felelősség, kicsi a tisztelettdíj, nagy a gond. Alig várja, hogy letehesse a nehéz tisztséget. Elég volt belőle, és, mikor jön a választás ideje, megint csak azon igyekszik, hogyan szerezhetne, ha nehéz, ha drága is, uj hócipőt…. azaz, bocsánat, akarom mondani:mandátumot.