A lebecsült csapatsor nyerte meg a mérkőzést. – A védelem bizonytalanul dolgozott. – Fehér ezúttal gyengén védett. – A csatársor legjobb embere Hirzer volt, aki egymaga három gólt lőtt. – Braun és Opata lőtték a többi gólt.

A pompás lipcsei stadionban, ugyanabban, amelyben három héttel előbb az ominózus német bajnoki döntő „tragédiája” lejátszódott, került eldöntésre középnémetországgal vívandó mérkőzésünk. A stadion, amelynek az építkezése úgyszólván még be sem fejeződött, impozáns látványt nyújtotta a maga 20000 nézőjével.

Nem voltak annyian, mint a bajnoki döntőn, - mondottak nekünk a németek, - de legalább rendet tudtak tartani a pályán. A stadionból pompás kilátás nyílik a hatalmas Völkerschlacht-denkmalra, amely kitűnően egészíti ki az a meglepő hatást, amit a stadion tesz a nézőre.

A csapatok a következő összeállításban léptek pályára.
Magyarország: Fehér – Fogl II., Fogl III – Kertész II., Szabó, Schweng – Paulusz, Braun, Opata, Hirzer, Weisz.
Középnémetország: Dötting (Eintracht Leipzig) – Dreese (V. F. B. Leipzig), Hetze (Chemnitzer B. C.) – Wittig (Chemnitzer B. C.) Edy. (V. F. B. Leipzig) Gärtner (Dresdener SC) – Leip és Reiszmann (Guts Muts Dresden), Thomas (Dresdener SC), Paulsen (V. F. B. Leipzig), Claus (Viktoria Leipzig).

A német csapat már keresztülment a tűzpróbán, egyedül a fiatal balszélső, Claus volt újonc.
A pályára lépő csapatokat, különösen a magyar csapatot szűnni nem akaró „hoch” kiáltásokkal üdvözli a közönség.

Filhanck (Berlin) sípjelére indul meg a játék s általános meglepetésre (a németek sem vártak sokat az „ismeretlen” magyar csatársortól) azonnal a németek térfelére terelődik. A magyar csatársor szebbnél-szebb kombinációkkal nyomul fel: Opata meglepő biztonsággal irányítja a támadásokat s az ő kommandóját híven átveszi a két összekötő. Hirzer és Braun. A 12-ik percben érjük el az első eredményt, Braun kiszökik, és védhetetlen gólt lő. Az ostrom ezután sem szűnik meg, de a németek jól védekeznek.

Egy negyedóra telik el a magyar támadás – német védelem párharcával, míg végre a magyar belső csatársor kombinációi mind közelebb és közelebb jutnak a német kapuhoz s a ma feltartóztathatatlanul kiszökő Hirzer a 27. és 33. percben újabb két szép gólt lő. 3:0-ra áll a játék a mi javunkra, s eddig a németek, szinte megbűvölve, alig voltak veszélyesek a magyar kapura.

A harmadik gól után végre észbe kapnak, s felhasználva a magyar halfsor pillanatnyi lankadását, felnyomulnak. Különösen a drezdai jobbszárny vezeti a támadásokat, ami a 42. percben a védelem hibájából eredményre is vezet. Reiszmann gól lő. Ez lelket önt a német csapatban és – a birokba is, akinek a 45. percben nincs szíve megállítani a játékot s a 46. percben Leip újabb gólt lő. A félidő tehát 3:2 arányban zárul.

A II. félidő elején úgy látszik, mintha a németek komolyan törekednének a kiegyenlítésre, lelkesedésük azonban csak pár percig tart, mert azután halfsorunk veszi át ismét, Kertész II-vel az élén, a kommandots előreveti csatársorát. A 7. percben Opata a halfsor által előretolt labdával áttöri a német védelmet, s jól helyezett gólja eldönti a meccs sorsát.

A németek ugyan elkeseredetten védekeznek, de már nem is gondolnak a kiegyenlítésre. A 28. percben mintaszerű támadást vezet balszárnyunk, a labda Hirzerhez kerül, aki bravúrosan átdolgozza magát a védelmen, s harmadik egyben a nap legszebb gólját lövi.

A németek egy perccel később kb. 35 méterről szabadrúgáshoz jutnak, amelyből Edy hatalmas lövéssel megszerzi csapatának harmadik gólját. Fehért meglepte a hatalmas lövés, s bár messziről jött, nem tudta azt védeni. Ez után a tempó mind a két fél részéről lanyhul, s inkább az eredmény megtartására törekszenek, ami sikerül is.

A magyar csapatnak a legjobb része kétségtelenül a csatársor volt. Még a németek is elismerik, hogy ilyen lendületesen preciz összjátékkal már régen látták a magyar csatársort játszani. A csatársornak is a belső trió volt a legjobb része, ebben is Hirzer, aki mindinkább mer önálló akciókra vállalkozni, s ami fő, ezek sikerülnek is neki. Áttörő képessége mellett technikája is szemlátomást fejlődik.

Braun belül is annak a nagy klasszisnak bizonyult, mint aki a szélen volt. Opata kiválasztása a centerbe szerencsés ötletnek bizonyult: Jól áll a lábán, s tudja, hogy milyen labdákra van szüksége a szélsőnek. A két szélső, Paulusz és Weisz megértő támogatója volt a belső csatároknak.

A halfsorból fejjel magaslott ki Kertész II. játéka, aki úgy látszik elérkezett karrierjének délelőttjére: a legjobb formában van. Szabó és Schweng fáradhatatlanok voltak. A védelemben a két Fogl ismét gyakori tanújelét adta nagy tudásának, megbámulták erőből teljes rúgásaikat, de a szerelésben ma néha bizonytalanok voltak. Fehérnek mintha ártott volna a pihenő, meglepő gyengén védett.

A német csapatban óriási munkát végzett az öreg Edy a halfsorban: egyaránt ott volt a támadásban, mint a védelemben. Partnerei nem értek fel az ő klasszisához. A csatársorban a két összekötő vált ki kivételes technikájával.