Négy esztendő keserves tapasztalatai után, forradalmak és ellenforradalmak gőzétől kábultan, végre mégis rálép a kormány a konszolidáció nyilegyenes utjára.

A különféle kurzusok juttatták ezt a szerencsétlen országot a fizika, erkölcsi és gazdasági csődnek a szélére és most ugyancsak a kurzus az, amelynek láttára a miniszterelnök visszarántja a kormány gyeplőjét.

A zürichi kurzus, a magyar korona árfolyama sulyosan zuhant a lejtőn és vele együtt zuhant minden gazdasági berendezésünk, anyagi felkészültségünk. Ezt a zuhanást gyors és energikus intézkedésekkel, tettekkel igyekszik megállapítani a kormány.

Eleven, lüktető munka indult meg az egész vonalon. A valutaspekulációnak utját állja a devizaközpont, ez a szükséges rossz, amely csak átmeneti intézmény lehet, de annak megfelel. Az árdrágítók szigoru megrendszabályozása nemcsak a megélhetés lehetőségére nyújt alapos reményt, de egyben megnyugtató perspektívája annak, hogy a kormány megvédi a fogyasztók érdekeit és könyörtelenül lecsap azokra, akik visszaélnek a sulyos helyzettel. Ez az intézkedés azonban csak akkor lesz hatályos, ha a kormány nem áll meg féluton, nemcsak az árakat ellenőrzi, de gondoskodik arról is, hogy a kereskedők és egyéb árdrágítók kötelesek legyenek áruikat a hatóságilag megállapított áron a közönség rendelkezésére bocsájtani és többé nem rejthetik, nem halmozhatják portékájukat.

Az uj adójavaslatok megszavazása is hatalmas lépést jelent abban az irányban, hogy a magyar állam háztartása kikerül az irrealitás utvesztőjéből és a sulyos kiadásokkal szemben a pénzügyminiszter megfelelő bevételekre is számíthat. Ha még arra is lesz gondja a kormánynak, hogy a bevitelt a minimumra csökkentse és ugyanakkor a kivitelt forszirozza, akkor körülbelül mindent megtett, amit megtehetett – gazdasági téren.

És itt elérkeztünk a helyzet kritikus pontjához. Mert nem elég a sok rendszabály, ha a belső konszolidációt politikai és társadalmi téren nem tudja vagy nem akarja megalapozni a kormány. A sokféle intézkedésnek csakis ugy lesz eredménye, ha egyidejüleg arról is gondoskodás történik, hogy a felelőtlen izgatások, a lelketlen kutmérgezések korszaka lezáruljon. Tartós és állandó javulásra a magyar korona és a magyar élet csak akkor számíthat, ha a politika és a társadalom tényezőinek sorából kikapcsolják mindazokat, akik gyülölethirdetésből, uszításból, álfajvédelmi jelszavakból élnek, akik nem tartják magukra nézve kötelezőnek a törvényt, akik nem ismernek hatalmasabb tekintélyeket önmaguknál. A puccsok és heccek rendezői, szereplői tünjenek el a kulisszák mögül is, a sülyesztőre velük – a sugókkal együtt.

A kormány becsületes, derék munkára vállalkozott, ez a munka végeredményben nem egyéb, mint az ország megmentése. Aki ezen az uton, ebben a munkában elgáncsolni akarja a kormányt, az elárulja, hogy az ország érdeke nem fontos előtte. Az ilyen elemekkel pedig nem szabad ezentul szörmentén bánni.