A kiadó Révai Mór a könyvkereskedő Révai Sámuel szellemének egész életén át fiúi kegyelettel hódolt s az üzletében tovább élő apa fiát bőven megjutalmazta a tradíció megőrzéséért, mert Révai Mór könyvkiadványainak sikerét jó részt azoknak a tanulságoknak köszönhette, amelyeket mint könyvkereskedő az olvasóközönséggel való állandó és közvetlen érintkezésből szerzett.

A nagy Révai-kiadványok, mint az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, a Corpus Juris Hungarici, a Nagy Képes Világtörténet, Klasszikus Regénytár, továbbá gyűjteményes kiadásai s ezek között Jókainak nagyszerű nemzeti kiadása, Mikszáthnak, Eötvös Józsefnek és Károlynak, Rákosi Viktornak, Abonyinak, Ambrusnak sok kötetes összes művei, mindezeknek a megjelenése és a beválása csak úgy vált lehetővé, hogy Révai valósággal olvasótábort nevelt magának, amelyet a könyvterjesztés legmodernebb eszközeivel mindig nagyobbítani s kitűnő kiadványaival állandóan megtartani tudott.

A Regényvilág megindításától kezdve a Révai-lexikon megjelenéséig Révai Mór bőven ismerteti könyvkiadó cégüknek ötvenéves fejlődését. Ez az ismertetés a cég sok ágazatú összeköttetéseinél fogva úgyszólván az egész magyar könyvkiadásra világot vet. Sok kiadónak személye és sok kiadói eszme vonul föl előttünk s a visszaemlékező nem egy helyen avatott kézzel bontja föl a szálakat, amelyekkel üzleti érdek, illetéktelen beavatkozások és hiú versengések egy-egy üdvös eszme kibontakozását megbénítják.

Az ifjúsági irodalom, a nép számára készült kiadások és a tankönyvek a Révai-cégnek is dédelgetett ambíciói közé tartoztak, de mind a három területről félgyőzelemmel és sok csalódással kellett visszavonulnia. Révai Mór gúnyt és ostoros kritikát szívesen igénybe vesz, ha egy-egy kulturális terv gáncsvetőiről kell szólnia.

Érdekes dolgokat jegyez fel például egy elemi iskolai tankönyvről, amely Jókai műve volt s amelyet egy szürke tanító hibát bogarászó kritikája megbuktatott s egy a fővárosi pályázaton mellőzött kitűnő iskolai atlaszról, amelyek ellen a protekciós rendszer egész undok szövevénye síkra szállt. Nem mondom, hogy Révai beállításai mindenkor tárgyilagosak, de jóhiszeműsége kétségbevonhatatlan s kemény, határozott állásfoglalása mindenkor rokonszenves.

Különösen ki kell emelnünk Révai visszaemlékezéseiből az irodalmi vonatkozásúakat. Ide tartozik elsősorban Jókaival való viszonya. Révai Mór Jókai kiadója. Azt hiszem sok címet kaphatott volna és sok hivatást töltött be életében, de ezt a címet, ezt a hivatást nem cserélné el egyikkel sem. Mint ismeretlen fiatalember kopogtatott be Jókaihoz 1880-ban Külső Stáció-utcai lakásán s kéziratot kért tőle a Regényvilág számára. "Sem feltételekről, sem honoráriumról, sem egyébről nem esett szó - írja Révai - sem most, sem később. Ez az első találkozásom Jókai Mórral volt egész kiadói pályám legjelentősebb mozzanata".

Ettől az időponttól fogva Jókainak majd mindegyik regénye princeps-kiadásban Révainál jelenik meg. Idők folyamán írónak és kiadónak viszonya mind bensőségesebbé válik. Révai Jókaiban a hivatalos érintkezéseken túl közelebbről megismeri az embert és az írót. Visszaemlékezéseiben közvetlen melegséggel tudja megrajzolni a képet, amelyet e kiváltságos zseni lelkében hagyott. Jókai volt talán az egyetlen magyar író, akiben a magyar közönség évtizedeken keresztül fejedelmeknek kijáró hódolattal ünnepelte az írói géniuszt.

Szerencsétlen időkben nemzete lelkének alakítója, a jövőbe vetett hitnek s a magyar értékekben való bizalomnak úgyszólván egyetlen letéteményese volt s így természetes, hogy a nehéz idők elmúltával nemzete nemcsak írói működését, hanem elsősorban emberi alakját szokatlan glóriával vette körül. Olvasói annyira magukba szívták a nagy álmodónak meséit, hogy a végén őt magát is valóságon fölülemelkedő mesehősnek szerették elképzelni, akinek életéhez oly szuverén jogunk van, mint képzeletünknek magunk alkotta alakjaihoz.

Ez a bálványozás sok szép pillanatot szerezhetett Jókainak, de illetéktelen beavatkozásával meg is keserítette utolsó éveit. Révai jól ismerte Jókai magánéletét; mellette volt, mikor a nemzet a maga nemében egyetlen ünnepséggel rakta lábai elé hódolatát s mellette volt akkor is, amikor házassága miatt népszerűsége csökkent.

A sok adat, amelyet életmódjáról, dolgozási módszeréről, olvasmányairól, házasságáról följegyez, bár többnyire külsőségekre vonatkozik, azért világot vet Jókai jellemére is és legfőként olyan életnek mozaikja, amely eltekintve írói jelentőségétől, mint tisztán emberi dokumentum is a maga nemében páratlan. Különösen érdekesek s teljesen újak azok a részek, amelyekben Révai Jókai műveinek nemzeti kiadásáról és regényeinek külföldi elterjedtségéről ír.

A Jókaiéhoz hasonló belső viszony fűzte Révait Mikszáthhoz, Eötvös Károlyhoz és Rákosi Viktorhoz is s éppen azért, amikor róluk ír, nem csupán műveik kiadásának történetét ismerteti, hanem emberi és írói arcképükhöz lényeges vonásokat szolgáltat. Ez írókon kívül még sok más kiadó, író és politikus sziluettje megelevenedik a nagy vásznon, amelyre Révai élete történetét fölfestette.

Én most ez ismertetés befejezéséül csupán arról akarok megemlékezni, akit a szerző külön nem említhetett, de akit mindig jellemzett, amikor mást jellemzett: magáról a szerzőről. Minden visszaemlékezésnek, minden memoárnak, akár mennyire is objektív akar maradni az írója, végeredményében csak egy az összegezése: az Én. Az Én, mint stílus, mint tükrözés, mint szellem s mint mindent átható levegő folyton jelen van s a leírt dolgok függetlenül belső tartalmuktól vele állnak vagy buknak. Révai folyamatos, jó elbeszélő, de sokszor megy be felesleges részletezésbe és sokszor, még erőltetés árán is, keresi az anekdotikus kiélezést.

Feladata kényességét azonban jobban növeli az, hogy nemcsak jó írónak kellett lennie, hanem olyan valamiről kellett írnia, ami tulajdonképpen legszemélyesebb érdekköréhez tartozik: a saját kiadóvállalatáról. És a fölmentést, sőt ennél többet, a rokonszenvet mégis ezen a ponton kapja meg. Szívesen elnézzük apró hibáit, mert látjuk, hogy egész életét nagy erkölcsi célnak szentelte.

Maga beszéli el emlékezései során, hogy gyermeklelkire milyen lenyűgöző hatással volt egy német lexikonnak hatalmas kötetsorozata. A könyv víziója egész életén át mindig kísérti s egyéniségét, úgy ahogy öröklés és viszonyok kialakították, képességeit, amennyire velük megáldatott, mind csak arra használta föl, hogy ezt a víziót valóra váltsa. Még íróvá is lett, hogy a könyvet szolgálja.

Ebben a megvilágításban bontakozik elénk Révai Mór egyénisége visszaemlékező köteteinek lapjairól és ezért szívesen járjuk be vele az utat, amelyen a magyar könyvet fejlődésének egyik legjelentősebb szakaszában végigvezeti.

Kuncz Aladár