Az ópiumgyűjtés rendesen a mák elvirágzása után (junius-juliusban) két hét mulva kezdhető meg, a mákfejek teljes kifejlődése előtt, a mikor még zöldszínűek. A zöld mákfejek legdomborúbb részén erre a czélra való ópiumgyüjtő késsel 2-3 körmetszést végzünk (tehát nem felülről lefelé), ügyelve, hogy a termésfalat át ne vágjuk.

Legczélszerűbb száraz időben kora reggel vagy napnyugta után végezni a körmetszéseket és a kiszivárgó máktejet érintetlenül hagyjuk. A megszáradás után a megsűrűsödött nedvet, mely a levegőn megbarnul, a mákfejről egy tompa késsel óvatosan lekaparjuk és tiszta porczellán- vagy cseréptálba gyűjtjük.

A gyűjtés után egy-két napra szellős helyre tesszük, papirossal lefedjük, hogy a por stb. ne lepje el. A mikor annyira besűrűsödik, hogy gyúrhatóvá lesz, egynegyed vagy egy fél kilogramm súlyú pogácsákat alakítunk belőle, a melyeket portól mentes, száraz, hűvös helyen a szállításig őrzünk. Nyirkos helyen könnyen megpenészesedik.

Tekintettel arra, hogy az ópiumgyűjtés nem fáradságos munka, különösen nők és iskolás gyermekek könnyen elvégezhetik. Vetőmagszerzés czéljából a terület bizonyos részét érintetlenül hagyjuk, vagyis itt ópiumot nem gyűjtünk.

Ópiumot csak olcsó napszám mellett érdemes termelni. Ha nem vágják át a termésfalat, a magvak is beérnek, de ezek vetésre nem alkalmasak, csak étkezésre. A magokat vegyesen is lehet vetni. A kész ópiumot a drog-nagykereskedők, valamint a vegyi gyárak jó áron megveszik.

Dr. Augusztin Béla.