A benzinmótorral hajtott gépen 2 két, ellentétes irányban forgó, egy közös tengelyre ágyazott légcsavar van. Átmérőjük 6 m. A hajtóerőt 3 darab, egyenkint 120 lóerős (összesen 360 lóerős) mótor szolgáltatta, melynek forgássebessége 1300 fordulat volt.

A mótoros erőátvitel kúpkeretekkel közvetlenül történt a csavartengelyre úgy, hogy a légcsavarok 600-at fordultak perczenkint. Az egész szerkezetet a légcsavarokkal együtt nádból készült, háromszögletes vázba építették, melyet középen egy körülbelül 1 m és a karok végén ( a háromszög csúcsain) egy-egy 40 cm-es átmérőjű léggömmbbel (ütközéstompítóval) szereltek föl. A légcsavar fölött 1.5 m magas és 1.3 m átmérőjű megfigyelő kosárt helyeztek el, míg végül a 3 tartódrót a vázháromszög csúcsaihoz erősödött .

A gép súlya 1 órai (140 kg) üzemanyagot beleszámítva 1400 kg volt. A 3 tartódrót külön-külön egy-egy lemacskázott vezetőcsigán át a körülbelül 70 m távolságban elhelyezett és szintén elmacskázott külön e czélra készült motolla dobjához futott.

A motolla három, egymástól független, 0.5 m átmérőjű kötéldobból, 3 hajtócsigából és a 20 lóerős elektromos mótorból készült. A hajtócsiga tengelyének irányában hidraulikus mérőszelencze mutatta hiteles manométeren a drótfeszültség együttes nagyságát.

Ez a gép 1918. márczius végén készült el és a Lipták-féle gyártelepen 1918. április 2.-án szállt fel először.