Szombaton összezuzódott a legitimizmus tábora

Szombathely, október 30.

A Vasvármegye mai számában Mérleg cím alatt 1., A jelzéssel Lingauer Albin a következő vezércikket írja:
Nincs fájdalmasabb mint pálcát törni nehéz sorsba jutott barátok dolga felett. De ami igaz, az igaz. Bődületes bolondság volt az, amit a király második hazatérési kisérlete körül egyes tulbuzgó hivei elkövettek, pláne éppen most, mikor a cél törvényes utakon való elérése már-már biztos volt.

Október 21-én, pénteken este még riadó tetszéssel olvastam Pesten a félhivatalos közlést Bethlennek aznapi pécsi beszédéről. Rendkivül kellemesen lepett meg, hogy Bethlen magáévá tette és kormányzati programmjában kivánja most biztositani ( szinte magától értetődő) a nemjzeti irányu kikötések mellett a nyilt legitimizmust. Az agitáció és harcaink gyümölcsének megérését láttam a pécsi beszédben. Ugyanaz a legitimitás volt abban célul kitüzve, ugyanazokkal a feltételekkel, melyeket én e helyen még a mult télen mint a nacionalista legitimisták egy-két cikkben kifejtettem.

És másnap reggel hallom, hogy a király utban van Budapest felé, Rakovszky vezeti és Ostenburg katonái kisérik.

Ugy jártunk, mint a madárfészek után mászó gyerek. Roppant fáradsággal, sok küzdelem, propaganda és politikai erőfeszítés árán feljutottunk a fa tetejére, de a döntő pillanatban, mikor a pécsi programmal már elértünk akciónk diadalát, merőben felesleges, céljainkkal ellenkező pajkos rugaszkodás eltörte alattunk az ágat. Lezuhantunk mi is az eszme is. Ha csak mi törjük a nyakunkat némely berátaink önhatalmu eltitkolt hirtelenségeért, azon nincs mit megsiratni. Mitgefangen, mitgehangen.

De ha netán az eszme is olyan zuzódásokat szenvedett volna, amely annak a törvényesség keretei közt való ujraéledésér kizárttá teszi, azt már csakugyan sajnálnánk. Szomoruan igazolta a szerencsétlen puccs azt az állitásomat, melyet husvétkor mondottam Szombathelyen a királynak és király hiveinek. A legitimistáknak nem szabad illegitim eszközökkel harcolni, mert aki a jog nevében küzd a jogfolytonosságért, az nem nyulhat a jogrendbe ütköző eszközökhöz. Pedig hát, ami husvétkor igaz volt, az igazság volt most is. Úti figura docet.

Nekem meggyőződésem hogy azok az urak, akik a királyt hazahívták és vezették, ha Bethlen pénteki beszédét ismerték volna, szombaton megállottak volna vagy visszacsinálták volna ezt a szerencsétlen megmozdulást. Hiszen abban a pécsi beszédben benne volt mindaz, amit a legitimisták kivántak. Legicijebb néhány havi vagy egy-két évi türelemről lett volna szó. Pénteken Pécsett eltértünk mindent s másnap Budaörs mellett elvesztettünk mindent, amit másfél év óta épitgettünk. Végre pénteken halálos sebet kapott a szabadkirályválasztás pártja, szombaton pedig összezuzódott a legitimizmus tábora.

Sem a harag, sem a mohóság nem jó tanácsadó a politikában. Legjobb ott csak kitartással járni a törvényes agitáció utjain. Szivóssággal és törvénytisztelettel sok mindent el lehet érni, de erőszakkal előbb lehet száz bajt csinálni, mint egy hasznot. Meggondolatlan akciójuk miatt fényes nevü politikai barátaim nyitották meg önmaguk előtt a fogház ajtaját, sajnálom őket, mint embereket, de sokkal jobban sajnálom azokat, akik az ő szenvedélyeskedésük miatt többet vesztettek mint ők, azokat, akik nemcsak szabadságukat vesztették, hanem életüket, mint a a budaörsi ütközet halottai és hazájukat is, mint a király, aki engedett ? ( MTI. )