A politika a héten megujult erővel indul és nem nehéz megjósolni, hogy sulyos összetűzések várhatók nem annyira a pártok centrumai, mint szélsőbb szárnyai között. Ezeknek az izgalmas eseményeknek – amennyiben tényleg lejátszódnak – legelső sorban a külügyi bizottság lesz a színhelyük, ahol is szerdán Szmreczónyi György és őrgróf Pallavicini György, valamint a keresztény pártnak hozzájuk huzó szárnya kezd offenzivát a kormány ellen és pedig el kell ismerni, sulyos fegyverekkel.

Bár a parlamenti ellenzék semmiképpen sem mondható az ő szövetségesünket, kétségkívül támogatni fogja ezt az akciót, mert hiszen az ellenzék mindenkori feladata a kormány poziciójának gyengítése. Egységes frontra itt a kormány csak a kisgazdapárt részéről számíthat, mert ez a párt még ha egyébként igaza volna is Szmrecsányiéknak, az ő akciójukban karlista megmozdulásnál nem lát egyebet.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kisgazdapárt meg lenne elégedve a kormánnyal, vagy hogy nem követelne rekonstrukciót, sőt uj kormányt is, sőt el lehet mondani azt is, hogy a kisgazdapártban nem csekélyebb az izgalom, mint a kereszténypártban, a két párt izgalmáva szemben azonban áll gróf Bethlen miniszterelnök rendíthetetlen nyugalma, amely különösen egy vasárnap reggel megjelent nyilatkozatából világlik ki.

Megállapították a politikusok a nyilatkozatból, hogy gróf Bethlen István változatlanul ragaszkodik az egységes párt megalakításának gondolatához, de hogy hogyan képzeli ezt és hogy milyen elemekből tevődik ez a párt össze, arra vonatkozólag csak annyit tudunk meg, hogy a pécsi beszédben adott program – a királykérdésben mondottak kivételével – lesz az alapja a jövő alakulásának.

Legfontosabb Bethlennek az a kijelentése, hogy a kormány tisztázni kivánja a szociáldemokrata munkássággal való viszonyát és a miniszterelnök hajlandó kezdeményező lépéseket tenni és minden méltányos kivánságot teljesíteni.

Ezekkel a kijelentésekkel szemben ma még a szociáldemokrata pártnak – amint értesültünk – nincs mondanivalója, előbb mindenesetre meg fogja ismerni a miniszterelnök szándékait. A politikusok között azonban nagyon sokan vannak, akik örömmel veszik a munkássággal való megbeszélésnek a gondolatát is. Eltekintve néhány betegesen gyűlölködő képviselő magánvéleményétől, a nagy többség igen fontosnak, az ország érdekében valónak tekinti, hogy a szociáldemokrata párt ujból politikai aktivitásba lépjen.

Akik a szociáldemokraták felfogását ismerik, tudják, hogy elsősorban kivánni fogják a közszabadságok és a jogrend teljes helyreállítását, az amnesztia-rendeletek revizióját, a munkásbiztosító és az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyének kedvező elintézését, valamint a kommunizmusban nem részes emigránsok hazatérésének lehetővé tételét.

Mindezektől függetlenül a pártok izgatottsága tovább tart. Ennek a most kezdődő politikai hétnek, amelynek első eseménye hétfőn Rakovszky, Andrássy, Beniczky, és Sigray mentelmi ügyének , bizottsági tárgyalása lesz, meg kell hoznia azonban azokat a jelenségeket, amelyek a helyzet kifejődését vonják maguk után.