A kocsonyás csontocskák száradozni kezdtek,
az izmok kiterebélyesedtek,
napokkal öregedtek, fel-feltápászkodtak,
beléjük ereszkedett a rugalmasság,
az elindulásra kész Akarat befűtötte piciny lokomotívját.
Az út még építetlen volt bár, de merész irányát
már céltudatosan megmutatta
és készen volt az első, heraklesi nekilendülés...
Peluche-húsú, kékeszöldre színezett térdkalácsok
kirugódtak, majd újra beroggyantak,
egy gügyögő szájacska bús pityergőt mutatott
de csak egy rövid, tűnő percre...
Már újra egyenesen állott az élet apró inasa,
kitárultak a bukdácsolásban meghentergett kövérke karok,
a komoly szemek elszánt villanásokat lövelltek
s a göndör, szőke haj mint a kölyökoroszlán sörénye
intett, akart: igent!...
Megvolt az első, önálló lépés,
megvolt az első, szent önakarat,
megvolt az első, rettenthetetlen kirobbanás,
amely odaszépült a kipirult arcra.
A játszó testvérkék a perzsa szőnyegen
közös örömben tapsoltak és énekelték:
"Jár a baba, jár
mint a kis madár..."