Ismeretes az az egyszerű összefüggés, a mely a Seebeck- és a Peltier-féle jelenség között van. Ha a két fém forrasztáshelyét melegítjük, akkor olyan elektromos áram keletkezik, a mely Peltier-féle hatásánál fogva a forrasztás helyét lehűti. Ha tehát állandó áramot akarunk, akkor a forrasztás helyét folytonosan melegíteni kell.

Ugyanilyen összefüggés van a Benedicks- és Thomson-féle jelenség között. A vezető (az előbbi rajzban a és a’) egyenetlen fölmelegítése olyan elektromos áramot kelt, a mely a Thomson-féle hatás folytán a hőmérsékleti különbséget kiegyenlíteni igyekszik.

Benedicks az egynemű vezetőben keletkező hőelektromos áram alapján kis mótort is szerkesztett. Nyolcz rézlemet (2. rajz, a1, a2) ugyancsak rézből készített gyűrűkre (b és b’) forrasztott. A felső gyűrűt, melynek alapja van, egyik végén zárt üvegcső ( c ) tartja, ez pedig csúcs körül foroghat, d és d’ állandó mágnesek, melyeknek sarkai (N, S és N’, S’) a tengelyhez képest szimmetrikus elhelyezésűek.

Ha az egyik gyűrűt a mágnes közelében gyengén melegítjük, a kerék forogni kezd. A másik kerék hevítésekor a forgás iránya megváltozik. Ha a napfényt lencsével a gyűrűre vetjük, akkor a Nap melegét a mótor hajtására lehet fölhasználni.

Az előbbiekből az is következik, hogy a szálakból összetett vezető elektromos tekintetben másképpen viselkedik, mint a tömör. Az a vezetékkör, melynek egyik része tömör, másik része kábeldrót, de a egész vezeték ugyanabból az anyagból készült, úgy viselkedik, mint a hőelem. Ha egyik részét melegítjük, áram fejlődik. Ezt az egyszerű szerkezetet Benedicks „elsőrendű hőelemnek” nevezi.