Összefoglalva a mondottakat, a csapkodó repülés a test és a szárnyak egymáshoz viszonyított kettős csapkodása, a vitorlázó repülés pedig a test csapkodása a szárnyak csapkodása nélkül.

A repülésről szóló elmélet második részében Houssay a halak alakját, erejét és állékonyságát tárgyalja és kimutatja, hogy a „hosszanti előrehaladás és a keresztirányú hullámzó mozgás közt szoros és viszonyos összefüggés van.” Tulajdonképpen ez a különleges esete annak az általános és egyszerű szabálynak, mely az ok és okozat közötti viszonosságot állapítja meg.

Valamely hosszúkás, hajlékony test, mely csöndes folyadékban a hosszanti tengelye irányában mozog, keresztirányú, hullámzó mozgáshoz jut. Ellenkezően valamely hosszúkás, hajlékony test, ha csendes folyadékban keresztirányú hullámzó mozgást kap, akkor hosszanti tengelye irányában előre halad. Az előrehaladás és hullámzó mozgás összetartozó, társult jelenségek s ha az egyik megvan, a másik előáll.

A halak farka jobbra-balra kilengve, az előhaladás szervéül szolgál (1. rajz).
A mi a madarunkat illeti, éppen így a testük hullámzó mozgása a szárnytengely körül, előidézi az előrehaladást. Az egyetlen különbség csak az, hogy az előrehaladást előidéző hullámzó mozgás első esetben vízszintes síkban, a második esetben függőleges síkban történik, de mindig merőlegesen a haladás irányára.

Elég megjegyeznünk, hogy a madarak repülésekor a test súlypontja ritmusosan fölemelkedik és lesülyed. Ha ez igaz, akkor a szárnyakat összekapcsoló tengelyvonal (a hollóorrcsont belső-felső széle) és súlypont (a czombcsont izülete a medenczéhez) közötti távolság elsőrendű tényező a repülésben, mert ez a távolság a lengőinga hosszúsága.