A 2. rajzon összehasonlításképpen szaggatott vonallal a siklóhajóval egyenlő szállítóképességű, vízbe merült bárka sebessége és lóereje közötti összefüggést is feltüntettük. A siklóhajó gazdaságosabb volta nagyobb sebesség esetén élénken kitünik. Mert míg a bárka részére 55 km óránkinti sebességkor 250 lóerő szükséges, addig a siklóhajó részére ugyanezt a sebességet 125 lóerővel elérjük.

Mi idézi elő a siklóhajónak ezt az elsőbbségét? Az a körülmény, hogy egy bizonyos sebesség elérésekor a hajótest kiemelkedik a vízből s csak a víz felszínén csúszik tovább s az ellenállás ezért hirtelen megcsökken s még nagyobb sebességkor sem növekszik érezhetően. Míg a vízbemerült hajóteknő esetén a sebesség növekedésével egyre nagyobb lesz az ellenállás, mely általában a sebesség négyzetével növekedik és a mozgatáshoz szükséges erő a harmadik hatvány szerint nő. A siklóhajó esetén a víz ellenállása egyenes arányban nő a sebességgel.

Ezeket az eredményeket Tissandier Pál 1913-ban nyilvános versenyen igazolta Trielben, midőn 160 lóerő kifejtésével siklóhajója 98.6 km óránkinti sebességet ért el. Később Monaco-ban automobilbárkával 2 km-rel nagyobb sebességet értek el, de 1200 lóerős mótor segítségével.

Lambert gróf csak hosszas kutatás és kisérletezés után jutott el a mostani feltünő eredményhez. 1904-ben 12 lóerős Dion-Bouton-féle mótorral fölszerelt bárkáját 36 km sebességgel mozgatta, mi abban az időben nagy dolog volt. 1906-ban szerkesztette meg az első, légcsavarral működő hajóját és 50 lóerős Antoniette-mótorjával 60 km óránkinti sebességet ért el.