Általánosan elterjedt nézet, hogy a gyümölcsfák a nagy hideg miatt fagytak el. Ez azonban nem minden esetben van így, sőt mondhatjuk, hogy a gyümölcsfák elfagyása a legtöbb esetben más okokkal függ össze. Vannak ugyanis gyümölcs nemek, amelyek könnyen kibirják a – 28 – 30 C° hideget, sőt az ennél nagyobbat is, különösen akkor, ha az ősz szép és hosszú volt.

Ilyen gyümölcsfa például az almafa is, a melynek több ezernyi fajtája közűl a fagy iránt legkevésbbé ellentállónak bizonyult nálunk a kanadai renet, a mely a legtöbb esetben – 26 C° hidegben elfagy. Vannak azután kevébbé edzett gyümölcsnemek; így például a mi éghajlatunk alatt legkényesebb az őszibaraczk, a melynek nem egy fajtája gyakran már – 12 – 18 C° hidegben elfagy. Ilyen kényesebb gyümölcsnemünk még a mandula és a dió is.

A fagy kártétele különbözőképpen nyilvánul meg, és pedig

1. fagylemezek vagy fagyfoltok alakjában, a mi csak kéregbántalom és különösen cseresznye- és körtefák déli oldalán észlelhető;

2. fagycsomók alakjában különösen körtefákon;

3. fagyrepedése alakjában, a melyek kisebbek, nagyobbak lehetnek, sőt gyakran az egész törzs is szétreped;

4. aránylag kisebb kártétel az, a mikor némely fának csupán termőrügyei pusztulnak el;

5.nagyobb kártétel már az, a mikor egyes ágak lefagynak, míg

6. legnagyobb a kár, ha a fa egészen a tövéig elfagy.

Azt, hogy a gyümölcsfa vagy annak valamelyik része elfagyott, legbiztosabban arról ismerjük meg, hogy a fa héja alatt levő zöld réteg megbarnul. A gyümölcsfák elfagyása rendszerint akkor következik be, ha rövid és csúnya, esős, nedves ősz után a tél folyamán kemény hideg köszönt be, akár csak átmeneti időre is.

A fa sejtjei ilyenkor vízzel telnek meg és nagy mértékben megduzzadnak és ebben az állapotban a nagyobb hideg könnyen elpusztítja őket. Könnyebben szenvednek a fagytól az olyan fák, a melyek trágyázott, vagy kövér talajban élnek, különösen akkor, ha az altalaj vizenyős. Az elfagyás veszélyét általában nagyban fokozza a vizes talaj, valamint a keleti és a déli fekvés, mert az éjjeli nagy hideg után rendszerint erős napsütés éri a fákat.

Az elfagyás bekövetkezte ugyani elsősorban attól függ, hogy a kemény hideg után lassú vagy gyors fölengedés következik-e, a mely utóbbi a veszedelmes, ezért a keleti és déli fekvésben a veszedelem nagyobb.