Ebben az évben uj szint, uj jelleget és uj címet kapott március 15-ének ünnepe. Vagy 73 esztendőn keresztül a sajtószabadság és a jogegyenlőség kivánságának emlékére rendeztük ezt a szent ünnepet, amióta azonban büntetlenül elhangozhatott a magyar ember ajkáról az a kritikával nem illethető vád, hogy "a destrukció kezdetét Magyarországon 1848 március 15 jelzi", - most már igazán nem csodálkozhatunk afölött, ha az egykori szabadságünnepet "tüntetés a destruktív sajtó ellen" címmel s a sajtószabadság korlátozásának jegyében igyekeznek "megünnepelni".

"Ünnepély" a Vigadóban
A Vigadóban vette kezdetét az "ünnepély", amelyen részt vettek Benárd Ágoston népjóléti miniszter, az után Szmrecsányi György, Milotay István, Tüszler Béla, Somogyi István, a gyöngyösi Nemzeti Tanács volt elnöke, Pröhle Vilmos, dr. Biéber Gyula, az Árvizsgáló Bizottság elnöke.
Az elnöki széket Bernát István foglalta el. Első felszólaló Pröhle Vilmos volt, aki tiltakozott az ellen, hogy a háboru felidézésében Magyarországnak része lett volna.

Székely János a szervetett keresztény szocialista munkásság nevében csatlakozott a mozgalomhoz.
Wolff Károly az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga nevében beszélt, 1848-nál kezdve felszólalását, ezeket mondva: A megszervezett magyarság nevében tiltakozunk a destruktív sajtó aknamunkája ellen és követeljük a bünösök megbüntetését, a sajtó megrendszabályozását, a sajtókamarák felállítását és annak megválogatását, hogy ki élhessen Magyarországon a sajtószabadság nagy kincsével.

Az Ébredő Magyarok rétora Horváth Károly volt. Beszéde után Zadravecz tábori püspök beszélt s elmondta, hogy bojkottálni kell a destruktív lapokat és bojkottálni azt a magyart is, aki nem bojkottál!

A tábori püspök beszéde után Bernáth István terjesztette be a határozati javaslatot, a melyet e gyülés egyhanguan elfogadott.

A határozat "legfőbb pártatlan Sajtóbiróság" kiküldését kéri, amely a lapoknak a forradalmat megelőző időkben való magatartását bírálja majd felül. A továbbiakban egypár "destruktívnak" jelzett lap ellen követeli a bojkottot s annak betartását a nemzeti becsület kérdésének mondja ki. Végül a keresztény politikusokra apellál a határozat s azt követeli, hogy ezen lapok részére ne adjanak intervjut.

A határozati javaslat elfogadása után Csilléry András mondott beszédet.

A határozatot küldöttség vitte fel Horthy Miklós kormányzóhoz és Teleki Pál gróf miniszterelnökhöz.