Az 1912. évi olympiai kardbajnokság óta aligha volt klasszikusabb vívóverseny, mint az idei magyar bajnokság, amely sportértékére nézve is oly magas fokon állott, hogy sok dicsőségtől büszke öntudatunknak sem kellett szégyellnie magát.

Nagy várakozással néztünk az idei bajnoki verseny elé. A tőrverseny magas színvonalú mérkőzései után, már sejtettük, hogy a kardon még inkább meg fog látszani, hogy hatesztendei pihenés után két esztendeje ismét komoly munka folyik a vívótermekben.

A vasárnap délután pont 5 órakor kezdődő versenyen Magyarország tíz első vívója állt ki a plauszra, hogy egymás között eldöntsék, kit illet a legjobb vívó elnevezés. Schenker, Mészáros, Dunay, Trstyánszky, Rádi, Santelli, Garai, Tóth, Krenssey, Filótás, olyan nevek, amelyek csaknem hajszálnyi különbségre egyforma vívótudást reprezentálnak; többek közülük már voltak bajnokok, másokat csak a szerencse távolmaradása fosztotta meg attól, hogy bajnok legyen.

Bár ezek szerint kétségtelen, hogy a győzelem elnyeréséhez némi szerencse is kellett, a győztes Santelli három asszóját nyerte 4:3-ra, mégsem lehet véletlennek nevezni, hogy ő volt az egyedüli, aki 9 asszó közül 7-et megnyert. Tény az, hogy a bajnoki versenyen Santelli vívott a legjobban; határozottak támadásai, pengeforgásai kifogástalanok.

Ma egy amatőr vívónk sincs, aki a pengetámadásokat Santellinél jobban csinálná s tudásán kívül győzelemhez segítette még erős fizikuma és fiatalsága is, Santelli ma 23 éves, fiatal gyermek korától fogva vívó atyja iskolájában. Versenyezni csak tavaly kezdett, amikor is első versenyéül indult a magyar bajnokságban és ott ötödik lett; az idén megnyerte a MAC Hősök-emlékversenyét és most a bajnokságot.

Santelli típusa a sokat iskolázott vívóknak: technikai készültsége kifogástalan, kar- és lábmunkája egyaránt precíz, vívóállásnak szabatosságáról soha sem feledkezik meg. Versenyrutinja azonban még nincs teljesen kifejlődve, idegesen mozog, s gyakran forszíroz egyes támadásokat.

Mondhatnánk, hogy Santelli győzelme nem vet jó fényt a magyar vívók nemzetközi versenyeken való esélyeire; de viszont az, hogy egy köztünk élő olasz állampolgár tudta kivívni azt a dicsőséget, amit az otthonában nevelkedett külföldiek nem tudtak elérni, ez megint más megvilágításban mutatja be a tényt.

Santelli itt él köztünk kis gyermek kora óta, és szívta magába az előre lépés és kitörés alapfogalmait, a mi vívóinkkal trenírozott, a mi versenyeinket nézve, szóval tőlünk látott és hallott, ez a vívásán a visszatükröződik, ugyanazt az olasz iskolát vívta magyar átfestéssel, mint a mieink.

Ezek szerint Santelli győzelmét nem iktathatjuk az olasz diadalok közé de viszont mementóul szolgálhat az idegen győzelem különösen a fiatal vívógárdának, amely versenyezni szeret, de az iskolavívást nem igen gyakorolja.

Rády és Tóth holtversenyben lettek másodikak, mindkettő egyformán megérdemelte volna a győzelmet, s ha azt mondjuk, hogy Rády talán inkább, úgy ennek az az oka, hogy az ő vívásán még tavaly óta is, amikor a bajnokságban már második lett, erős javulás látszik, míg Tóth nem vívta ki szokott formáját.

Többször megtörtént, hogy a plausz végére szoríttatva egy, a kezén kapott nem igen értékes tus vetett véget a menetnek. Rády támadásai voltak a legszebbek; az egész verseny alatt alig fordult elő, hogy a megkezdett akciója ne sikerült volna; kitűnt még elővágásával.

Schenker mindig tuserős vívó volt, de úgy látszik, a bajnokságra készülvén, sokat iskolázott, mert egyébkor megszokott erélyesebb vágásait, vasárnapi vívása teljesen nélkülözte s Trstyánszkyra emlékeztető finomággal dolgozott. Különösen kiemelkedők cselriposztjai, amit a többi vívótól nem igen láttunk.

A verseny részletes eredménye a következő:
1. Santelli György MAFC (7 győzelem)
2. Rády József MAC (6 győzelem)
3. Tóth Péter dr. MAC (6 győzelem)
4. Trstyánszky Ödön MAC (5 győzelem)
5. Garay János NVC (5 győzelem)
6. Kerencsey Géza MAC (5 győzelem)
7. Schenker Zoltán MOVE (4 győzelem)
8. Dunai Bertalan BBTE (4 győzelem)
9. Mészáros Ervin MAC (3 győzelem)
10. Filotás Ferenc MAC (2 győzelem)