Mielőtt az ébredő magyarok egyesületének tüntető gyűlése elfogadott határozati javaslatát a legilletékesebb helyre, a népjóléti miniszterhez juttatta volna, a Hétfői Hírlap munkatársa várbeli lakásán felkereste Bernolák Nándor népjóléti minisztert és megkérdezte tőle, mi a véleménye a tüntetés által célzott presszióról és ezzel kapcsolatban megkértük a miniszter urat, ismertesse a munkásbiztosítás kérdésében követendő magatartását és azt a javaslatot, amelyet e tárgyban a nemzetgyülésen be fog nyujtani. Bernolák miniszter a Hétfői Hírlap számára a következőket mondotta:
- A népgyülés határozatát nem ismerem és így arra részletes felvilágosítást most nem adhatok. A lényegre vonatkozóan a következőket jelentem ki.

- Amíg azon a helyen vagyok, amelyet most betöltenem kell, kötelességem a legmesszemenőbben összhangba hozni az egyetemes nemzeti érdekeket a keresztény világfölfogás és szociális haladás érdekeivel. Erős meggyőződésem, hogy ezt el lehet érni és e három szempontnak helyes értelmezése mellett ezek közt ellentét nem állhat elő. A munkásbiztosító intézmény olyan államosítása, amilyet állítólag a népgyülés követel, nézetem szerint ellenkezik a szociális haladás érdekeivel: tehát el nem fogadhatom. "A munkásságot nem lehet ellenségként kezelni!"

- A vitás kérdés itt a következő: A népgyülés álláspontja szerint a munkásbiztosító intézmény összes tisztviselőit a népjóléti és munkaügyi miniszternek kellene kinevezni, még pedig a munkások és a munkaadók önkormányzati szervének megkérdezése és minden ingerenciája nélkül. Én ezt nem tartom igazságosnak azért, mert az intézményt kizárólag a munkások és munkaadók hozzájárulásával tartják fenn: nem tartom célszerünek sem, mert ha az érdekeltek nem gyakorolnak befolyást a tisztviselők kijelölésére, nem lesz meg a bizalom az intézmény iránt, a mely nélkül az sikeresen nem működhetik. A munkásságot nem lehet ellenségként kezelni. Az a nemzetnek éppen olyan értékes része, mint a társadalom többi rétegei. Ellenkezőleg: az intézményeket ugy kell berendezni, hogy érezzék, hogy ebben az országban nincs kevesebb joguk, mint másutt, hogy jogainkat nem csorbítjuk, értékeik védelmére nekik közvetlenül is módot engedünk. Ez magyarázza meg, hogy a világon sehol sem az állam nevezi ki a munkásbiztosítók tisztviselőit.

Ezzel szemben kétségtelenül áll az az igazság, hogy a munkásbiztosító eddigi szervezete nem felelt meg a nemzet egyetemes érdekeinek. Mindenkinek be kell látni, hogy az intézmény élére a pénztár önkormányzati szerve olyan embereket állított, akiknek igen jelentékeny része válságos időkben nemcsak szembehelyezkedett a nemzet egyetemes érdekeivel, hanem nyílt ellenségként is lépett föl. Ez a jövőben nem maradhat így, ezért tervezem azt, hogy magát az önkormányzati szervet, amelyet a választások joga meg fog illetni, megfelelően megreformálom és egyfelől a munkás és munkaadó érdekeltsége kisebbségének az arányos választási rendszer utját helyet adok az önkormányzati szervben, másfelől pedig kiegészítem azt a páratlan és nemzethűség tekintetében föltétlenül megbízható férfiakkal.

Ehhez fog járulni magasabb tisztviselők minősítésének szabályozása, a felügyeleti és fegyelmi jog megfelelő szabályozása és az állam érdekében nélkülözhetetlenül szükséges egyéb biztositékok, amelyek azonban az önkormányzat lényegét nem érinthetik. Azt hiszem, egy ilyen szabályozás nemcsak hogy a nemzet egyetemes érdekeit teljesen kielégíti, hanem a munkásság százezreinek is inkább fog javára szolgálni, mint akár az eddigi rendszer, akár pedig a tüntető népgyülés által követelt megoldás.