Lesz-e lágykenyér?
Pár napja jelent meg a közélelmezési miniszter rendelete a gabonavásárlásról.
Nem szabadforgalomról van szó egyelőre, hanem csak a rekvirálások megszüntetéséről. Ez is már nagy dolog, hét év után, mert kerek hét esztendeig tartott a maximálás és a rekvirálás. Bárcsak soha se jött volna, de hát a háborúval jött, mint sok más rossz, egész Kun Béláig.
Az állam részére vásárolnak a gabonakereskedők búzát és rozsot. Más egyelőre nem vásárolhat, mert először az ellátatlanok kenyerét akarják biztosítani. Országgá mentek hát a kereskedők, hogy vegyenek gabonát, ahol tudnak. Szabadon alkudoznak az eladókkal. Nincs maximális ár. Háromezer vagon gabonára van még szükség, hogy a szegény emberek kenyerét újig ki tudják osztani. Ötszáz vagont külföldről vásárolnak be, mert máris kifogyott a készlet s napokig sem lehet késni a kenyérrel.
Szeretnénk, ha az állam minél előbb s minél biztosabban meg tudná vásárolni a még szükséges gabonakészletet. S hisszük is, hogy sikerül a vásár, mert ez nemcsak a nemzet érdeke, hanem a gazdák érdeke is. A mostani vásárlás voltakép próba, hogyan fest majd a szabadforgalom. Ha nem sikerül a gabonát megvásárolni az államnak, mert vonakodnak a készlettulajdonosok, vagy túlmagas árakat kérnek, akkor pár héten belül nagy zavarok következnek be a közellátásban. A kenyérnélküli tömegek hangos elkeseredése közben a szabadforgalom ellenségei fölbátorodva fogják követelni az új termés zár alá vételét. Azt fogjak mondani: Lám, rekvirálás nélkül nem lehet a szegény embernek kenyerét biztosítani.
De máskülönben sem érdeke a termelőnek, hogy még várjon a gabonával, mert – minél később adja el – annál olcsóbb lesz az ára. Most világpiaci árat kínál az állam. Ennél jobb ára nem lesz a buzának, legfeljebb esik az ár. A nyáron biztosan olcsóbb lesz a buza, mert az amerikai buza mindig olcsóbb lesz s a nyáron már pár száz koronáért bizonyára lehet kapni Pesten is.
Bizonyosra vesszük hát, hogy az állam megkapja a még szükséges készletet s nem ér bennünket az a szégyen, hogy a hires buzatermő magyar föld lakossága amerikai buzából eszik kenyeret. Elég bajunk lesz még ezzel az amerikai buzával. Ez nyomja le jövőre már annyira a mi buzánk árát, hogy még a termelés költségét se kapja meg a gazda a buzájáért.
De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, mi lesz az új terméssel. Mikor jön már az igazi szabadforgalom? Őrlési adóról, meg egyéb csodáról beszélnek. Mi azonban óva intjük a közélelmezési kormányt, hogy a szabadforgalom bárminő kijátszásába belemenjen. Sőt azt akarjuk, hogy mielőbb adja már ki az új termés felszabadítására vonatkozó rendeletet, ami megnyugtatná a falvak népét. Talán még a mostani vásár is jobban sikerülne.
Semmi kifogásunk ellene, sőt szükségesnek tartjuk, hogy az állam – minden eshetőségre számítva – az igazi szegény ellátatlanokról gondoskodjék. De az ebből eredő közterhet ne egy osztály nyakába varrja, hanem vesse ki az összes tehetős polgárokra arányosan pótadó alakjában.
Csak azt el ne kövessék, ami a múlt évben történt, hogy a tizenkettedik órában jönnek valami foltozásra váró rendelettel. Mert akkor megint bajba jut a közélelmezési politika...
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!