A drótnélküli telegráfiában az elektromos hullámok kisugárzása és fölvételére, miként ismeretes, különböző antennákat használnak. Egyik végük rendesen szabad, legtöbbnyire a magasba nyúlik, másik végüket pedig a földbe vezetik.

Ezekkel a nyilt antennákkal szemben Braun Ferdinand antenna gyanánt fakeretre csévélt vezetéket használt, mely a földdel egyáltalában nem érintkezik, hanem változtatható sűrítővel (1. rajz) és tekercscsel közös zárt áramkörbe van.

1. rajz. A Braun-féle keretantenna kapcsolásának vázlata.
A sűrítővel lehet ezt a rezgő áramkört az érkező hullámokra beállítani. Ez az antenna csak átvételre alkalmas, jeladásra nem. A fölvett energia a tekercs útján megy át a felvevő állomás további áramköreibe.

Azzal a gondolattal, hogy az elektromos hullámokat zárt áramkörrel fogják fel, már régebben is többen foglalkoztak. Így Fessenden, Bellini, Blondel és Piskard. De csak kisebb távolságra tudtak érintkezni, mint nyilt antennákkal, ezért a gyakorlati alkalmazásra nem gondoltak.

A keretalakú antenna ugyanis olyan kevés energiát vesz föl, a mely a régi detektorok (kristály-, kontaktus-, elektronikus detektorok) mellett nem volt elég a telefon megszólaltatására. Csak mikor a rezgéseket erősítőkkel több mint tízezerszeresre sikerült fokozni, akkor került sor a keretantennákra. (folyt. köv.)