Jer velem, édes,
evezzünk vissza sok éven és álmon
s kössünk ki havas, szép Ararát tövinél...

Itt nyár van... a völgyek zöldelő selymén
egy pásztor fújja bús furulyáját
és mesét hallgat kedvese ölén...
Óh, mért nem maradtam velök én!...

Vagy lennék Erzerum tarka lakója
s ügetnék apró tatárparipán...
Gajdolva kínálnám széjjel az árum,
vigyázva, bírjam a szemmel... a szóval...
- Tudnék ölelni barna karokkal -
És béke lenne velem...

De nem lehet!...

Harcos székely apák gőgös királyi vérét
hullatta erembe anyám... És nincsenek csaták!...
Nyügös percek piszkos kis bajcsapatán
kedvvel ki verekedne?...
...Eltörpült szívembe a béke s a harc,
ma szegény magam korcs viselője vagyok!...

Óh, unalom... unalom...

(...egy szerető... ha jönne... talán...)