Az anyarozs
Irta Neuberger Ferenc dr.
A háború előtti időben Magyarország a gyógyszerárúkat legnagyobb részben a külföldön szerezte be, még olyanokat is, melyek idehaza is termelhetők és előállíthatók. Pénzünknek erősen aláhanyatlott vásárló erejét csak úgy tudjuk emelni, ha minél kevesebb árút hozunk be a külföldről s igyekszünk oda minél többet kivinni. Erre kell törekednünk minden téren, de főleg a ma oly nagy mértékben megdrágult gyógyszeráruknál.
Fel akarom itt hívni a gazdák figyelmét egy gyógyszerárúra, mely a mezőgazdaságban mint melléktermény nyerhető, úgyszólván ingyen, mivel nem kíván más munkát, mint a begyüjtést. E gyógyszerárú az anyarozs.
Gabonaérés idején a rozsban, különösen a táblák szélén, utak, mesgyék, barázdák mentén találunk olyan kalászokat, amelyekben a rendesen fejlett szemek között azoktól alakban, nagyságban, színben teljesen eltérő egy-két szemet találunk. E különleges szemek 1 1/2 -2 cm. hosszúak, szarv vagy karomalakúlag görbültek, kékesfekete szinűek. E torzult szemeket régi idők óta anyarozsnak nevezik.
Az anyarozs nem egyéb, mint egy gomba, illetve egy gombának áttelelő alakja. A földbe kerülve, az anyarozs tavasszal csirázik, a piros szinű gömböcskében végződő nyelvecskék sarjadzanak ki belőle. A gömböcskék belsejében fejlődnek a gomba csirái, az ú. n. spórák, melyek a virágzó rozs termőjére kerülve, ott tovább fejlődnek egy kis tömlővé. A tömlőcske behatol a fejlődő rozsszem belsejébe, azt teljesen kitölti s anyagát felhasználva, gabonaérés idejére tömör anyarozzsá lesz.
Mikor a rozsszemben az anyarozsgomba fejlődésnek indul, édes, ragadós nedvet, ú. n. mézharmatot választ ki. E ragadós nedv is tartalmaz gombacsirákat s mivel édessége miatt különböző rovarok felkeresik, a kalászról-kalászra vándorló rovarok az édes nedvvel széthurcolják a gombacsirákat is, miáltal mindig újabb és újabb virágokat fertőznek.
Megpróbálták ez alapon emberi beavatkozással mesterségesen fertőzni a rozs virágait: ecsettel a mézharmatot rávitték egészséges virág bibéjére. Ez azonban mind máig nem sikerült, pedig igen nagy jelentősége volna; valószinű, hogy a csira továbbvitelével való fertőzésnél a rovarok oly munkát végeznek, melyet eleddig nem ismerünk még.
A begyüjtést a rozs learatása előtti utolsó napokban végezzük.
Mivel azonban aratás idején a gazdaságban minden munkáskéz ezernyi elfoglaltságot talál, legjobb, ha az anyarozs gyüjtésére gyermekeket alkalmazunk. Az összegyüjtés időrabló és lassú, de emellett könnyű munka, mert nem kíván mást, mint jó szemet, ez pedig a gyerekeknél megvan. A gyüjtő gyerekek kis cseberrel vagy zacskóval felszerelve, egymástól 4-5 méternyi távolságban haladva, pásztákban vizsgálják végig a rozsot s a talált anyarozsot a kalászból óvatosan kiemelve, a gyüjtő alkalmatosságba helyezzék. Szedés közben természetesen el nem kerülhető, hogy a gyerekek a rozs letiprása által valamelyes kárt ne okozzanak. E kár azonban az anyarozsnak fentebb említett nagy árában búsásan megtérül.
A begyüjtött anyarozsot a napon jól kiszárítjuk, minek megtörténte után bármely gyógyszertárban, vagy gyógyárúkereskedésben értékesíthető.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!