A liberális korszakban a kisipar, amelynek valóban dolgozó, magyar termelők a reprezentánsai, mostoha gyermek volt a kormányok szemében, minden támogatás, előny és könnyebbség a gyáriparnak jutott s a kis-, kézmű- és középiparról vagy általában szó sem esett, vagy pedig egy-egy odavetett ígérettel intézték el évtizedes sérelmüket, kérelmüket, amiből azután semmi sem valósult meg.

Nem gyáripar iránti féltékenységből említjük fel mindezt, hanem azért, mert az ország most megcsonkított szegénységében, amikor fokozott a kisipari termelő munka jelentősége, nagy kárát látja a liberális korszak nemtörődömségének. Sehol Európában a kisiparügy, az ipari szövetkezés és az iparűzés védelme, a tanonckérdés, az illetéktelenek iparűzésének meggátlása terén oly elmaradottság és elhanyagoltság nem volt, mint nálunk s bizony a háború előtt nem volt talán még egy ország, ahol a közszállításoknál és a munkajuttatásoknál a kisiparosokat annyira háttérbe szorították, mint éppen Magyarországon, ahol pedig a kisiparos nemzedék a legszebb nemzetfenntartó múltra tekinthet vissza. 

A kommün és a forradalmak után megváltozott a helyzet.
A nemzetgyűlés már több alkalommal adta tanújelét szeretetének és megértésének a kisipar iránt. A most lefolyt költségvetési vita, illetve a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalása során Hegyeshalmy miniszter nagyszabású expozéjában a legrokonszenvesebb hangon számol be azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel az elhanyagolt kisipart talpraállítani igyekszik.

Báró Szterényi József legutóbbi beszédében hangsúlyozta, hogy teljesen egyetért Hegyeshalmy kisipari politikájával és csak helyeselheti azt a megoldást, hogy a kisipar gép-, nyersanyag- és szerszámszükségletéről központ útján gondoskodnak.

Figyelemreméltó felszólalás hangzott el e hó 7-én a nemzetgyűlésen, amikor Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő szólott hozzá az ipartörvény revíziójához s nyomatékkal mutatott rá arra, hogy az egész ipar kívánsága és érdeke, hogy a szakipari szövetkezeti törvény minél gyorsabban a nemzetgyűlés elé kerüljön és törvényi erőt nyerjen.

Másnap Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter reflektált a vita során elhangzott felszólalásokra és ez alkalommal újból érintette Szterényi felszólalásával kapcsolatban az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének juttatandó állami anyagi támogatásának ügyét és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a pénzügyminiszter e kérdés fontosságát átlátva, nem fogja azt rideg fináncérdekek szempontjából elbírálni és módot fog találni arra, hogy a kis-és középipar olyan segítséghez jusson, amely elegendő lesz a legégetőbb problémák megoldására.