A levegő nedvességi fokát közönségesen a kifeszített hajszál hosszának változásával mérik; a szárazban megrövidül s így mutatja a levegő nedvességi állapotát. A hajszál megnyúlása ugyan nem arányos a levegő nedvességi fokával, de a hosszanti változásnak alkalmas módon való áttételével az arányosság mesterségesen előállítható.

A jó hajszálas nedvességmérő (higrométer) ezért csak pontos műszerész kezéből kerülhet ki. De vannak más módok is a higrométer előállítására. Egyik különös és bárki által előállítható szerkezet az, melyet a La Nature 1919. évi deczember 6.-i száma után ismertetünk.

Vannak olyan sók, melyek a levegő nedvességét magukba veszik; ha a levegő párával terített, akkor több vizet vesznek magukba, míg a száraz levegőben a só víztartalma elpárolog. A higroszkopós só súlya tehát méri a levegő nedvességi fokát, mely a hőmérsékletnek és a levegő páratartalmának függvénye.

Ha a levegő sok párát tartalmaz, a hőmérséklet sülyedése, mi pl. a meleg levegőnek a magasba emelkedésével gyorsan előáll, esőt idézhet elő, míg ha a levegő száraz, a lehülés nem okozza a pára lecsapódását. Arra a czélra, hogy most a higroszkópos só súlyváltozását a levegő nedvességi foka szerint könnyen megmérhessük, spongyát itatunk tele ilyen sóoldattal.

Egy darab spongyát előzetesen belemártunk valamely higroszkópos sónak telített oldatába, azután kivesszük az oldatból s engedjük a vizet kicseppegni belőle, majd megszárítjuk a nélkül, hogy összenyomnók. A só részecskéi visszamaradnak a spogya likacsaiba s íme készen van egy olyan anyagunk, mely súlyát a levegő nedvességi foka szerint változtatja. Nem kell mást tennünk, mint ezt a spongyát mérlegre helyeznünk s a mindenkori súlya következtetést enged a levegő nedvességi állapotára.