Az alpine Journal ismerteti azt a nevezetes vállalkozást, mely a Himalaja legmagasabb csúcsának, a Mont Everest-nek megmászására irányul. Az expediczió 1921. május 18.-án indult el Darzsilingból, június 4.-én Kampa-Dzongba (Tibet), június 18.-án Tengri Dzongba ért, mely 65-80 km-re északnyugtra van az Everest-csúcstól.

Június 23.-ától október 5.-éig Mallory és Bullver az expediczió mászó csoportjának vezetői, a hegység nyugati, északi és keleti vidékét kutatták ki, vagyis a Rongbuk, Kharta és Kama völgyeket és jégárakat. A déli vidék kikutatását Nepal kormánya megtiltotta; egyébként ez a rész nagyon meredek. Megmásztak egy csúcsot és egy több mint 7100 m magas hegyszorost (északi hegyszoros).

Az Everest északi oldala 3000 m magasságú roppant meredekség, melynek csúcsától nyugatra, északkeletre és délkeletre 3 gerincz különül el. A térképező csoport Howard Bury vezetésével gyönyörű térképet készített a hegységről, mivel 4 km-re közelítették meg a csúcsot. A fotográfiai fölvételek adatai szerint az utolsó 1800 m, melyet az északkeleti hegygerincz elérésére még meg kell tenni, legyőzhetetlen akadályokat mutat az északi hegyszoros felől. De a Rongbuk jégár keleti ágáról elérhető.

Az Alpine Club elnöke, Coolie J. N., azt hiszi, hogy 1922. júniusában, vagy juliusában, ha az idő kedvez, a hegyet megmásszák. Eddig is a kutatás több mint 10 000 négyzetmérföld területet ölel föl, melyről eddig csak egy 200 évvel ezelőtt készült khinai térkép után volt némi ismeretünk. Megállapították, hogy eddig ismeretlen magas hegyek vannak nyugat felé, Nepal északi határán, melyek azonban nem magasabbak, mint az Everest.

Gyűjtöttek ezenkívül roppant értékes állat-, növény- és földtani adatokat. Szerencsétlenségre az expediczió mindjárt kezdetén elvesztette egyik hasznos munkatársát, Dr. A. M. Kellas-t, a híres fizikust és chemikust, ki Tibetbe érkezve szívbajban meghalt. Megjegyezzük még, hogy az Everest pontos magassága, nem mint régebben hitték 8840 m, hanem 8882 m a tenger színe fölött.