Odalenn Szerbiában Draskovics volt belügyminiszternek meg kellett halnia, mert elárulta a horvát nép ügyét. Önállóságot, szabadságot, gazdagságot ígértek a népnek ; szerb jármot kapott helyébe. Belgrád parancsol Zágrábnak, a szerb gőg alázatra akarja hajtani a horvát fejeket.

Odaát Romániában romlott erkölcsiség, pusztító tudatlanság, korrupcióból született igazságtalanság rontja, gyötri az állam erejét. Románia vézna testére nem illik a nagyhatalmi acélsisak; hajladozik s megroppan alatta. Kincsei tönkremennek; a termelés csökken virágzó értékei – Resica, Anina, Stájerlak, - rablógazdálkodás áldozatai. Amott Besszarábia felől vár reá a örök bizonytalanság; emitt nyugat felől, egy leigázott nemzet akarása a föltámadásra.

Odafönn északon magyar nótát dalol a tót is. A cseh-szlovák tákolmány csak papirosállam marad: ellenére van minden földrajzi egységnek, minden gazdasági törvénynek s minden államalkotó törvényszerüségnek. Amíg a Vág nem folyik nyugat felé, hanem délnek veszi utját, amíg a Kárpátok hegyei a magyar Alföld felé hajlanak, addig nem maradhat együtt egy állam, ahol a nemzetiségeket nem parancsoló erejü gazdasági és erkölcsi szükségességek, hanem cenzuraszabta határok fogták egy államba.

Odatul a Lajtán, nyári hőségben, Ausztria népe gondol a télre, amely ismét elkövetkezik, tél nyomoruságaira, amelyben egy bizonytalan és örökké ingadozó államkormányzat csak az örökös koldulás jajveszékelő szavával tud ideig-óráig segíteni a lakosságon. Ausztria mai formájában csak élősdi-államiság maradhat, vagy hozzátapad Németország testéhez, vagy nemzetközi területe marad a kalandor-gazdálkodásnak és egyuttal a világjótékonyságnak.

Legfenn Fiume sorsa fölött folyik a harc olasz és szerb között: a Baross-kikötő jövendője megbuktatta az olasz kormányt s az egykor eleven kikötőváros ma halálraszántan sóvárog régi élete után.
Holnap kicserélik a trianoni béke ratifikációs okmányait, - s a határkiigazító bizottságok megkezdik müködésüket.

A nagy küzdelemben az első földicsapatoknak most kell megindulniok.

Minden talpalatnyi föld, minden zöldelő fa, minden partot nádas, minden uj homokbucka, amely visszakapcsolódik hozzánk, kincs, amelyben erő és reménység van. Minden magyar ember, akit visszamenthetünk, egy visszatért fiu, akit hazakaptunk idegen fogságból, gyötrő szolgaságból. Minden kéz, amely határainkon belül esik, uj vára a diadalmas magyar gondolatnak.

A békeszerződés ratifikálása nekünk Baranyát, Tisza-Maros szögét, Baját, jogtalanul megszállott magyar föld fölszabadulását jelenti. Ölelő szeretettel kell fogadnunk, gondoznunk és magunkévá vallanunk minden hazatérőt. Ezek ők reménységünkben és hitünkben.