Az állami munkaközvetítő hivatal most tette közzé 1920. évi működéséről szóló jelentését, amely egyúttal a hatósági munkaközvetítés fejlődésének adatait is tartalmazza. Érdekes e jelentés ismertetése, mert a gazdasági helyzetnek mintegy kórképe. 

A budapesti munkaközvetítőnél a mezőgazdasági munkahelyeket is számítva, 11.120 szükségmunkahelyet és 7799 szükségmunkakeresőt jelentettek be. Az elközvetített 5322 szükségmunkás 53 százaléka szakmunkásokból került ki. A közmunkák szempontjából nem javult a helyzet 1920-ban sem. 100 szükségmunkakeresőre 143 munkahely esett. A szakmunka piaca az 1920. évben a tanoncmunka kivételével javult. 100 férfi szakmunkásra 1920-ban 34, 1919-ben 30 közvetítés esett. Munkahely szempontjából 100 munkakeresőre 1919-ben 48 munkahely, 1920-ban 51 munkahely esett. 100 női munkakeresőre 1920-ban 100 munkahely, 1919-ben 79 munkahely jutott.

Általában 1920-ban a munkahelyek száma tizenkét százalékkal javult a budapesti intézetnél s a közvetítéseknél huszonöt százalékos haladást találunk. A budapesti és az öt vidéki (debreczeni, győri, miskolczi, soproni, szegedi) hatósági munkaközvetítők ebben az évben együttvéve 92.381 munkahelyet és 109.588 munkakeresőt tartottak nyilván. Közvetítés 54.224 esetben történt. 

Legkedvezőtlenebb volt a helyzet a kereskedelmi foglalkozásban, mert 100 férfi munkakeresőre 16, női munkakeresőre 25 állás jutott Az elközvetített 54.224 egyén közül 37.743 (70 százalék) férfi volt, 15.952 (29 százalék) nő volt. Örvendetes jelenség, hogy a budapesti intézet megfigyelése szerint a középiskolát járt tanonchelykeresők száma ebben az évben is emelkedett. Ez intézet által elhelyezett 392 tanoncnak 19 százaléka (1919-ben 15 százalék) a középiskola I-III. osztályát végezte el, 12 százaléka (1919-ben 11 százaléka) pedig IV. középiskolai végzettséggel bírt.

Minden eszközzel törekedni kellene úgy a kormánynak, mint az ipari érdekeltségeknek, hogy a tanoncok elhelyezkedhessenek, mert pótolhatatlan veszteséget jelent az országnak a fennálló állapot.