Irta Schandl József dr. 

Már a régi görögök is ismerték és csodálták az emberi, valamint az állati szervezetben megnyilatkozó ama jelenséget, hogy az élénkebben munkálkodó szervek méreteikben, munkaképességükben hatalmasan fejlődnek, míg a tétlenségre kárhoztatott szervek elsorvadnak. 

Jobb kezünkkel többet dolgozunk, mint a ballal, ezért jobb karunk vastagabb, erősebb és ügyesebb, mint a bal. A kovács karjai és a hegymászó lábai is sokkal teltebb, tömörebb, acélosabb izmokkal vannak megrakva, mint az oly egyéné, ki kezeit, illetőleg lábait ily megerőltető munkára nem használja. Ellenben elsorvad, megsoványodik a kéz, ha csonttörés miatt gipszbe van téve és így tétlenségre kényszerítve. Ha a lónak egyik lába hetekig fáj, azt kiméletesen használja, nem feszíti neki a talajnak, miért is az egész láb megsoványodik, izmai az illető végtagon nyurgák, sorvadtak lesznek, sőt – ha a tétlenség nagyon sokáig tart, az izomszövet (hús) lassankint helyenkint szalonnaszerű szövetnek engedi át helyét. 

A versenylovak szive nagyobb, mint más lovaké, az agaraké nagyobb, mint más kutyafajtáké, a szarvasoké nagyobb, mint a lassú tempóban mozgó marhaféléké. A madár szive is aránylag annál nagyobb, minél gyorsabb röptű. 

Ha egy mirigy kivezető csatornáját valami elzárja, akkor a mirigy nem tud dolgozni s így elsorvad; ha pedig a mirigyet fokozott munkára késztetjük, az egész mirigy megnő és többet termel. A vadállatoknak azért nincs akkora tőgyük, mint teheneinknek, kecskéinknek, mert kicsinyeik elválasztása után senki se feji, masszálja csecseiket. A szűzüsző mirigye is megnő, sőt tejet választ el, ha azt pár hétig masszáljuk, ellenben a tejelése legbővében levő tőgy is elapad, ha hosszabb időn át nem fejjük ki. 

A csont se merev, változatlan testanyag. Ha a sánta ember mankóval helyettesíti beteg végtagját, veszítenek eredeti súlyukból e végtag csontjai is. Már Darwin megfigyelte, hogy a szelid réce többet jár, mint a röpködő vadkacsa, miért is a szelid kacsa combcsontjai súlyosabbak, mint a vadé, viszont a vadkacsának szárnycsontjai tömöttebbek és vastagabbak, miatt a szelidé. 

Mit jelentenek mindezen természettudományi megfigyelések az állattenyésztő gazda számára?
Ezek figyelmeztetik arra, hogy csontos, izmos, acélos inú, erős szivű, nagy tüdejű igásállatokat csak úgy nevelhetünk, ha alkalmat adunk nekik a nevelkedés folyamán a mozgásra. De a kifejlődött állatnak munkaképességét és tejtermelőképességét is csak úgy őrizhetjük meg, ha az igavonó, főleg a futó lovakat a tél munkaszünete alatt is rendszeresen jártatjuk és a tejelő állatok tőgyét minél többször alaposan kifejjük.